Third Part

Miután kijöttem a tusolóból, megcsörrent a telefonom. Felkaptam, és ahogyan számítottam rá, a drága barátnőm szólt bele.
- Nini, bulikirálynő! Gondolom állati friss vagy - szóltam bele gúnyosan a telefonba.
- Mi történt tegnap? - nyöszörgött bele a telefonba. - És egyetalán hol vagyok most?
- Nos, drágám, neked az a rengeteg üveg Whiskey megint beütött, és Harryvel párhuzamosan totál hülyét csináltatok magatokból. És egy-egy hülyeség mellett pedig folyamatosan egymásnak nyáladztatok meg csókolztatok. Én a felénél meguntam, úgyhogy leléptünk Jakekel, és megkértem Liamet, hogy vigyen el a Direction házba. Szóval ott vagy.
- Képes voltál ott hagyni, és hülyét csinálni magamból? Hát, kösz, jófej vagy! - morgott bele a telefonba.
- Én próbáltalak leállítani, de mindig azt üvöltözted, hogy 'Egyszer élek, te idióta! huhuuuuu' Szóval inkább hagytam, hadd tegyed, azt, amit akarsz.
- Végülis én is ezt tettem volna... Jaj, de mivan ha lefotóztak minket? Paul kinyír! - esett kétségbe Car.
- Hát, erre nem is gondoltam... De reméljük, azok az izomagyúak a bejáratnál nem engedtek be paparazzikat. - tünődtem.
- Remélem... De várj csak, azt mondtad, hogy leléptél azzal a sráccal.. Kiről is van szó? - érztem a hangján, hogy kajánul mosolyog.
- Találkoztam George Hamptons fiával, tehát vele, Jakekel. Jóba lettünk, ezért elmentünk egy cukrászdába. Ennyi.
- Cukrászdába éjjel 1kor? Tudod, ki hiszi ám el... - röhögött a telefonba.
- Egy éjjelnappaliba mentünk... Nem hiszem el, hogy folyton kötözködnöd kell! - fújtattam.
- Jól van na, inkább elhiszem, nehogy már megsértődj... Inkább gyere a Direction házba, nincs kedvem egyedüli nőként itt lennem.
- Biztos van ott takarítónő... - vicceltem fanyar humorral.
- Marha vicces vagy. Na, de szedd össze magad, és told ide a segged! - ezzel lecsapta a telefont.
Tök király, már megint Cara kénye-kedve szerint ugrálhatok. Mindig minden úgy van, ahogy ő akarja, nekem sosincs semmi beleszólásom.
Már éppen összekészülődtem, és szaladtam le a lépcsőn, mikor apa összefont karral megállt előttem.
- Hova-hova kisasszony?
- Egy barátomékhoz...
- És hol volt tegnap, kedves? - kérdezte gúnyosan.
- Egy buliban Caraval. Mi ezzel a probléma?
- Az, hogy egyesek nem voltak hajlandóak szólni. Nézd, Nicole, én örülök, hogy végre barátkozol, és nem csak folyton csak könyveket bújsz, de ettől függetlenül, szeretném tudni, hogy hol jársz! - mondta kissé dühösen.
- Jó, igazad van, bocsánat. Most már mehetek? Cara vár.
- Jó, menj. De ezzel nincs elrendezve az ügy! - intettem az ajtóból, majd kimentem.
Szépen mentem az utcán, mikor beugrott, hogy tippem sincs, hol van a fiúk közös háza. Mivel egyikük száma sincs meg, Carira csörögtem, ám szerencsétlenségemre Zayn vette fel.
- Na mivaaaaan Baker? Máris hiányoztam? - kérdezte 'feletébb humorosan'.
- Egyátalán nem, nekem elhiheted. De Caroline miatt a házatokhoz kell mennem, szóval lennél kedves megmondani, hogy hol van?
Egy fekete Audi gördült mellém, mire a lehúzott ablak mögül Malik feje bukkant elő.
- Minek mondjam, ha akár el is vihetlek? - mosolygott azzal a 'mindenlányleveszekalábáról' mosolyával. Meg tud őrjíteni!

Reggel, pontosabban délben, szornyű fejfájasra ébredtem. A tegnapi estéből annyira emlékszem, hogy táncoltunk Harryvel, de az még nagyon a buli elején volt. Ajajjj, akkor jó sokat ihattam.
Ahogy körbenéztem a szobában rájöttem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. A telefonom mellettem volt, úgyhogy gondoltam próba szerencse, Nicole biztos tudja.
-Nini, bulikirálynő! Gondolom állati friss vagy - szót bele az én imádnivaló barátosném.
- Mi történt tegnap? - kérdeztem fáradt hanggal.
- Nos, drágám, neked az a rengeteg üveg Whiskey megint beütött, és Harryvel párhuzamosan totál hülyét csináltatok magatokból. És egy-egy hülyeség mellett pedig folyamatosan egymásnak nyáladztatok meg csókolztatok. Én a felénél meguntam, úgyhogy leléptünk Jakekel, és megkértem Liamet, hogy vigyen el a Direction házba. Szóval ott vagy - válaszolta. De akkor én csókolóztam Harryvel? Remélem neki sem tiszta a tegnap, mert akkor azt hinné, hogy megcsaltam a nemlétező pasimat, méghozzá vele. Gratulálok Cara, ügyes vagy! Na mindegy, mostmár megtörtént.
- Képes voltál ott hagyni, és hülyét csinálni magamból? Hát, kösz, jófej vagy! - dünnyögtem.
- Én próbáltalak leállítani, de mindig azt üvöltözted, hogy 'Egyszer élek, te idióta! huhuuuuu' Szóval inkább hagytam, hadd tegyed, azt, amit akarsz. - hát igen ez rám vall. Bárcsak legalább egyetlen egy buliban nem rugnék be, persze ez lehetetlen. Mindig azzal kezdem, hogy egy kicsi sosem árt, de mindig túlzásba viszem.
- Végülis én is ezt tettem volna... Jaj, de mivan ha lefotóztak minket? Paul kinyír! - jutott eszembe a nagyobbik probléma. Direkt megmondta, hogy ne csináljunl semmi címlapsztorinak valót, és mi lett belőle? Reménykedhetek, hogy nem volt ott fotós. Esküszöm teljesen hülye vagyok!
- Hát, erre nem is gondoltam... De reméljük, azok az izomagyúak a bejáratnál nem engedtek be paparazzikat.
Még kicsit beszélgettünk, és pont mikor letettem, bejött Zayn.
- Szia. Hallottam, hogy Nicoleval beszéltél, azért jöttem ide - szólalt meg. - Tudom, nem nagyon ismertek, de szerinted tetszem neki? - kérdezte szinte hadarva, mint akki minél gyorsabban akar túl lenni rajta.
- Nem akarlak elkeseríteni, de ő nem az a "úristen de helyes vagy, járjunk" fajta lány. Először szerintem ismerjétek meg egymást - tanácsoltam. - Tessék itt az alkalom. Ide jön, de nem is tudja a címet. Menj el érte - írtam le a papírra Nicék címét, és odanyújtottam neki.
- Köszönöm, te egy kincs vagy!  - ölelt meg.
- Szívesen, de ha összetöröd a szívét, megfizetsz! - figyelmeztettem egy tündéri mosoly kíséretével. Remélem Nic sem szúrja el, hiszen mindenki szerint összeillenek, és hát valljuk be mindig is makacs volt, és az erős, független nőt játszotta.
- Nem fogom, ígérem.
- Ne ígérgess, inkább menj, mert elszalasztod a lehetőséget - löködtem ki az ajtón nevetve.

Second Part

 Sziasztok,
 sokszori kimaradásunk miatt rögtön egy duplarésszel kezdünk. :)
xoxo. penny.' és Cara

Mivel a szórakozóhely, ahol a One Direction bulit rendezett, elég közel Carékhoz, ezért gyalog mentünk. A drága barátnőmre kb. 2 percenként rájött a visíthatnék, és bár az út csak 10 perc, eléggé idegesítő volt, így mikor beléptünk a dübörgő zenével és emberekkel megtöltött helyiségben, eléggé megkönnyebbültem. Cara egyenest a színpadnál lévő tagokhoz vetette magát, és ahogy a távolról láttam, eléggé jól érezte magát. Nekem viszont igazából ahhoz sem volt kedvem, hogy ebbe az egész bulidologba belemenjek, de Cari a legjobb barátnőm, így ennyivel jöttem neki. Szóval, inkább elkanyarodtam a bárpult felé, és rendeltem egy Cranberry Coolert. Csendben iszogattam, és az éppen akkor szóló Wild Ones dallamára kopogtattam a cipőm sarkával.
Az ötödik Cooler után már tényleg nagyon untam magam, mert egyrészt ebben a koktélban semmi alkohol nincs, másrészt meg a színpadon táncoló srác kidobta a taccsot, ami igazán nem segített a buli hangulatán.
- Látom mégis vannak sorstársaim. - szólalt meg mellettem egy hang, mire megfordultam. Egy szöszi srác ült mellettem, aki szintén koktélt iszogatott.
- Tessék? - kérdeztem.
- Csak ahogy elnézem, te is úgy unod ezt az egészet, mint én. - mosolygott rám.
- Hát igen, voltam már jobb buliba is... - mondtam. - amúgy te valami sztárcsemete vagy? Esetleg sztár? Úgy hallottam ide a brit és amerikai társadalom 'krémje' jöhet be. - mosolyogtam rá.
- Ja, igen, faragatlan vagyok. Jake Hamptons vagyok, és az apám George Hamptons, a zenész... Lehet, hogy már hallottál róla.
- Komolyan a nagy Hamptons fia vagy? - csodálkoztam.
- Hát, azért nagynak nem mondanám... Alig éri el a 160 centit. - nevetett. - És te kinek szüleménye vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, én nem vagyok semmilyen hírességnek sem a rokona, egyszerűen csak a One Direction fiúbandának a kedvenc testőrének az unokahúgának a legjobb barátnője vagyok... És tegnap találkoztunk a fiúkkal, és elhívtak.
- Még végighallgatni is hosszú volt. - nevetett.
Ezután tovább beszélgettünk. Kiderült, hogy bennem, és Jakeben egy csomó közös tulajdonság van; imádja az Éhezők Viadalát (mondjuk ő a színésznőt szereti belőle, én meg a színészt:P), imádja a epres fagyit, de utálja a csokisat, és ugyanaz a kedvenc számunk, a Next to me.
Egyszer csak egy árny takarta be Jake arcát (előszőr tökre megijedtem, mert múltkor láttam egy horrort, és ha jött a gyilkos, akkor előszőr mint az árnyékát láttuk. Brrrr...), és a hátam mögött egy búgó hang szólt az újdonsült haveromnak:
- Bocsi, tesó, elrabolhatom a hölgyet egy táncra? - hátrafordultam, és kirajzolódott előlem az 1D-s Zayn alakja.
- Természetesen. - adott szabad kezet rabtársam, mire villogó szemekkel ránéztem.
Mint említettem, ezt a bulit is a hátam közepébe kívántam, ahogyan azt is, hogy bájologva táncoljak az egyik szépfiúval. 'De nem baj, egy számot kibírok,' gondoltam, 'hisz úgy is pörgős számok vannak, nem kell hozzáérnem.'
Ez a gondolat egészen fellelkesített, ám - persze, ez az én szerencsém - beraktak egy lassú számot. Nem tehettem mást, táncolni kezdtem.
- Gyors voltál, Nic. - búgta sejtelmesen a fülembe.
- Miről beszélsz? - néztem rá furán.
- Még én se tudok ilyen gyorsan felszedni valakit. - mosolyodott el, és elkezdte a szemét fel-le húzogatni. Legszívesebben arcon töröltem volna, de nem akartam a balhét. Inkább úgy döntöttem, ha ő így, hát én is így.
- Sose becsülj le, Malik. Habár nem vagyok egy szupersztár, - itt a füléhez hajoltam, és a következő mondatot sejtelmesen súgtam a fülébe. - el sem tudod hinni, milyen képességeim vannak.
Erre röhögni kezdett, mintha valami jó viccet mondtam volna.
- Most ezzel párbajra hívsz? Hát legyen. Ha harc, hát legyen harc. 10 perc alatt minél több telefonszámot kell megszerezni. Ha nyerek, akkor kimész a Trafalgar Squarere, és egyedül elénekeled a Barbie girl-t úszógatyában és gumikacsával. - néztem rá kihívóan.
- Jó, legyen! De ha én nyerek, akkor megcsókolsz valakit, mikor azt mondom.
- Csak ennyi? Hát, azt hittem ha már milliók rajonganak érted, akkor legalább valami humoros gondolatod legyen. - gúnyolódtam.
- Na, Baker, majd meglátjuk. De most induljon a 10 perc! - mondta, én meg elindultam, és gyűjtöttem a számokat.
...
13 papír volt a kezembe, és így vártam Zaynt. Lassan ő is odaért, és bemutatta az általa összeszedett papírokat. 13 darab.
- Ne már! Akkor most mivan? - kérdeztem.
- Most mind a ketten megcsináljuk a másik által kiszabott feladatokat. - mosolygott.
- Háh, akkor ezt szinte el is vesztetted. - nevettem gúnyosan.
- Nem biztos az, Nicole... Nem biztos!


Miután megérkeztünk magam mögött hagyva drága barátnőmet, oda mentem a srácokhoz.
- Sziasztok! - kiabáltam nekik, mert a zenétől nem igazán lehetett hallani.
- Mizujs csajszi? - húzogatta Harry a szemöldöjét, miközben kacéran mosolygott. A többiek meg kedvesen intettek.
- Mi van Styles, baj van a szemeddel? - kérdeztem, mire abbahagyta és bosszúsan nézett rám. - Elvitte a cica a nyelved?
- Ezt hagyd abba - dünnyögte összeszorított fogakkal, amitől tisztára úgy hangzott, mintha sziszegett volna.
- És mi van ha nem? - tettem keresztbe a kezem. Már szólásra nyitotta a szájat, de Liam közbe vágott.
- Na jó, mi inkább arrébb megyünk, de nyugodtan folytassátok.
- Én meg megkeresem Nicolet - jelentettem ki és megfordultam, de Harry elkapta a kezem.
- Gyere táncoljunk - húzott a táncparkett felé. Nem nagyon volt kedvem táncolni, de ő mégis csak Harry Styles.
Végül is a táncolást nagyon élveztem, bár párszor rálépett a lábamra Harry, de sebaj túléltem. Viszont mikor már hatodszorra lépett rám, már idegesített.
- Komolyan Harold, tanulj meg már táncolni, könyörgöm 18 éves vagy, nem ártana, ha tudnál - akadtam ki.- Szerintem ezért nincs már több mint fél éve barátnőd.
- Hahaha de vicces valaki! És mond csak neked van barátod? - kérdezte gúnyosan.
- Képzeld van! - mondtam ki, még mielőtt végig gondolhattam volna. Ajjj basszus miért kellett ezt mondanom?
- Meg akarom ismerni! - reagált rá.
- Azt nem lehet mert....ő amerikában él - mondtam az újabb hazugságot. Ez szuper, egy sztárnak azt hazudom, hogy barátom van, ráadásul az a sztár Harry sexisten Styles! Akkora egy hülye vagyok.
- Hogy jöttetek össze? - kérdezte gyanakvóan.
- Nyár elején Nic-kel Malibuban nyaraltunk, és ott ismerkedem meg vele - komolyan akkora hülye vagyok! - Nagyon aranyos, és romantikus, képzeld az első randinkon telerakott egy parkot gyertyával! - tény, hogy hazugság, de jó volt látni, hogy ennyire féltékenyen néz. - Egyébként ki vagy te nekem, hogy megakarod ismerni a pasim?
- Jól van na! Nem kell leharapni a fejem! - válaszolt ingerülten. Azért kicsit már sajnáltam. De most beszélnem kell Nic-kel!
- Nem harapom le - mosolyogtam rá, mire kicsit felengedett. - Ne haragudj, de megkeresem Nicolet.
Nem kellett sokáig keresni a barátnőmet, ugyan is a bárpultnál ült. Mikor észrevette, hogy leültem mellé egyből elkezdett beszélni:
- Képzeld, fogadtam Zaynnel, és most nekem meg kell csókolnom valakit, akit ő mondd, neki meg elkell énekelnie a Barbie girlt a Trafalgar Square-en fürdőgatyában.
- Aha. Én meg azt mondtam Harrynek, hogy van barátom, méghozzá Amerikai - meséltem el neki, a hülyeségemet.
- Gratulálok Cara! És most mit fogsz csinálni? - kérdezte.
- Pont ezért fordultam hozzád. Na mindegy majd otthon átdumáljuk, most bulizzunk! Mert hogy azért jöttünk - mosolyodtam el. - Kérek két üveg Whiskyt - fordultam a pultos csávó felé.
- ööö Cara, ez biztos jó ötlet? - nézett rám félénken. Gondolom miért kérdezte, mert valamiért a Whisky nagyon rossz hatással van rám. Riasztóhangot kezdek el tőle utánozni, és minden pasihoz oda szoktam menni, hogy Van csajod?. No, nem baj, gondoltam, egyszer belefér.
- Ne aggódj, ezúttal nem járok úgy mint legutóbb - nyugtattam meg, miközben elvettem a sráctól a Whiskykit. Az egyiket Nic kezébe nyomtam, a másiknak meg levettem a tetejét és jól meghúztam. Nic bizonytalanul nézett rám, de végül ő is ivott belőle kicsit.
- Úúú én is kaphatok egy kicsit? Ma még alig ittam - termett mellettem a semmiből Harry, és megfogta a derekam. A lehelletéből lehetett érezni az alkoholt, de felnőtt ember, majd ő el dönti mit akar alapon felé nyújtottam a már csak félig lévő italom. Egyből az összeset felhúzta, ezért még rendeltem.
- Car ennyi bőven elég lesz - szólt Nic, és az egész estéből már csak ennyire emlékeztem...

Tudnivaló

Sziasztok!


Észrevehettétek, hogy a blogunk kicsit zavaros.:D Hol ott, hol itt írunk részeket, és sajnálom, de nem hiszem, hogy valaha is majd pontosan meg tudjuk írni, hogy mikor lesz kövi rész. Mostanába el vagyunk havazva, suli, meg az egyéb elfoglaltságok miatt nem mindenre jut időnk, de kérlek ezt tartsátok tiszetelben! :)


#szeretjükazolvasóinkat<3

chuck

First Part

- Kész vagy? - lépett be az ajtón Car. Utoljára megigazítottam begöndörített hajamat, majd megfordultam.
Eltátottam a számat. Cara nagyon kitett magáért: egy gyönyörű, virágos ruhát vett föl, a kedvenc pink magassarkúját, és anyukájától örököl apró, rózsa alakú nyakláncot. A haját oldalfonatba fogta, és egy virágot tüzött a fonat aljába.
- Car, fantasztikusan nézel ki! Valaki nagyon le akarja nyűgőzni a srácokat - nevettem.
- Tényleg? Nem túl sok a virág? -nézett rám reménykedve.
- Nem, pont jó - mosolyogtam rá.
Leszaladtunk a lépcsőn, majd intettem apának, jelezve, hogy el kívánom hagyni otthonunkat. Szerintem kérdezni akart valamit, mert szólásra nyitotta a száját, de Car kihúzott és bepattantunk a kék Audiba.
- Hello Paul - köszöntem Cara nevelőapjának.
- Sza, Nic - üdvözölt gyorsan, majd miközben elindultunk, dumálni kezdett Carahoz. - Figyelj, Caroline! Viselkedj rendesen a srácokkal, és kérlek ne visíts túl nagyot! - kérlelte.
- Istenem Paul, mintha 5 éves lennék! - forgatta meg a szemét.
Kiszálltunk, és bementünk a stúdióba. Paul barátságosan intett mindenkinek, majd bemutatott egy hölgynek.
- Lányok, ő itt Dalley, a stúdióvezető. Dalley, ő itt Cara és Nicole - illedelmesen kezetráztam, majd Dalley a drága barátnőm felé fordult, ám ő már rég tágra nyílt szemmel ült a stúdióablak előtt, és megbabonázottan nézte a fiúkat, akik önfeledten játszottak. A stúdióvezető csak elmosolyodott.
- Te is nézni akarod őket, vagy körbevezethetlek? - kérdezte.
- Annyira nem hoznak lázba a fiúk, és csakis Car kedvéért jöttem el... Szóval igen - mosolyogtam rá, majd bemutatta a műtermet.
Előszőr azokhoz a húzogatós izékhez mentünk, amiből legalább ezer volt, de egy pasi (asszem Darren volt a neve), akinek a fején fejhallgató volt, könnyen kezelte. Szépen húzogatta fel-le, én meg csodálattal néztem, mint egy öt éves. Aztán elmentünk a terem másik végébe, ahol egy nő és egy férfi ült (Quinn és Albert? Komolyan, rettenetes a memóriám) és egy monitoron keresztül nézték a ritmusra menő vonalacskákat. Aztán az utolsó részhez értünk, ahhoz a falhoz, amin keresztül be lehetett nézni a felvevő részre, és ahonnan Cara csodálta bálványait. Lehuppantam a mellette lévő masszázsszékbe, és vele együtt figyeltem az öt fiút.
Komolyan, még én is el-el röhögtem magam, mert marha vicces volt nézni őket, ahogy véletlenül (vagy éppen direkt - ez főként arra a barna hajú srácra, Louisra volt igaz) bénáztak, és humorizáltak. Egyszer például a göndörke, Harry, meglökte Louist, aki lefejelte a mikrofonállványt, így rádöntve a szöszi srácra, Niallre, aki a próba ellenére pizzát evett. A pizza kirepült a kezéből, és ráesett az előttünk álló dumáló menedzserre, akiben felment a pumpa, elkezdett ordibálni, ám hasztalanul, a fiúk sírtak a röhögéstől.
A még 1 óráig tartó stúdiózás után, a fiúk kijöttek, hogy üdvözöljenek minket. Előszőr Paul kezet fogott velük, majd miközben hátrafordult egy olyan 'fegyelmezdmagad' pillantást vetett Carara, aki ismételten körbeforgatta tengerkék szemét.
- Sziasztok, Nicole Baker vagyok - mutatkoztam be illedelmesen, majd kezetráztam az összes fiúval.
- Én pedig Cara Higgins, Paul unokahúga - mosolygott idiótán a drágalátos barátnőm.
- Harry, Louis, Zayn, Niall, és én, Liam - mutatkozott be Liam.
- Backs, csinálnál rólunk egy képet? - kért meg Cari, én meg csak mosolyogva elővettem a szinte hozzám nőtt Nikonomat, és kattintottam róluk pár képet.
Ezek után leültünk beszélgetni. A kezdetleges feszengés után oldódott a hangulat, és egész jót cseverésztünk.
- És mondd, Nicole... - fordult felém Zayn.
- Csak Nic - mosolyodtam rá.
- Szóval, Nic, te itt születtél? - kérdezte.
- Nem, New Jerseyben. Ennyire érződik az akcentusom? - nevettem rá.
- Nem, dehogy, egyetalán. Csak megérzés volt - mosolygott.
Ezekután még jó egy órát dumáltunk, majd Niall az órájára nézett.
- Skacok, mennünk kéne. Beyonce és a házibulija mindjárt kezdődik.
Erre a fiúk feláltak, és elbúcsúzkodtak.
- Héj, lányok! - szólt vissza Louis az ajtóból. - Holnap buli nálunk este 8kor. Ha akartok, gyertek.
- Megyünk! - vágta rá a barátnőm, aki miután becsukódott az ajtó, egy hatalmasat sikított.



,,Ezt nem hiszem el! Én, Cara Higgins, találkoztam a One Directionnel! Úristen!" Valahogy így telt el a tegnap estém és a mai napom. Igen, ezt még fel kell dolgoznom. Meg azt is, hogy ma este együtt fogunk bulizni...vháá.
Nic persze próbált nyugtatni, de nem nagyon sikreült neki. Nagyjából 5 percenként rám jött a síkítózhatnék. Pontosan úgy, hogy én fekszem az ágyban, Nic meg mellettem ül. Kicsit sajnáltam, mert szerintem én is meguntam volna magamat, de hát így járt.
-Na jó, asszem lenyugottam. Nézünk valami filmet?-tettem fel a kérdést.
-Éhezők viadalát! - vágta rá. Mindenkinek vam valami fantikussága, neki Éhezök viadala, nekem az 5 idióta. De mi így szeretjük egymást.
Előkerestem a filmet, míg Nic elment popcornért és innivalóért. Vegül hozott 3 tál popcornt és 2-2 liter Pepsit. Elmondása szerint ez a film túl jó ahhoz, hogy egy pillanatig ne figyeljünk oda... szóval ezért kell a 2 napi kaja a két órás filmhez.
Nem tudom ki hogy van vele, de én meguntam a felénél, ezért a mobilomon twittereztem. Nic viszont kidüllett szemmel bámulta. Kivéve mikor felordítottam, hogy a srácok bekövettek twitteren, mert akkor igen csúnyán nézett rám. De mégis mit tehettem volna? Bekövettek twitteren! A O-n-e D-i-r-e-c-t-i-o-n! Ráadásul Harry kiírta, hogy: "alig várom a ma estét! Ugye akkor jöttök @Cara_Higgins @Nicole_Baker?"
Mikor ezt olvastam, majdnem elájultam. Harold Edward Styles tweetelt nekünk! Ááá! Megmutattam Nicnek is, de nem vetett rá pillantást csak kiverte a telefonom a kezemből. Hál' Istenek az ágyra esett, így nem lett semmi baja, csak kikapcsolt.
Mikor beírtam a pin kódot észre vettem, hogy mát fél 7 múlt pár perccel.
-Nic ugye 8ra megyünk a fiúkhoz?-kérdeztem. Mivel még mindig a filmet nézte, csak bólintott. -De akkor ne a filmet nézd hanem készülődj! Fél 7 van!
-Akkor pont van még másfél óránk! De tudod mit? Tíz perc van a filmből, azt még megnézem, és hogy örülj utána átöltözöm buli szerkóba - mondta mosolyogva - De ugye adsz ruhát? Nincs kedvem haza menni érte - nézett rám boci szemekkel.
-Persze, persze. - sóhajtottam. Nic tőlünk két házra lakik, de akár lusta, akár nem, a legjobb barátnőm.
A szekrényemben hamar megtaláltam amit kerestem: egy türkizkék szoknya. Gyönyörű volt. A tetején volt pár fitter ami még szebbé tette. Maga volt az álom ruci. Mondjuk nem csoda, mivel pont az a szín a kedvencem.
Szóltam Nicnek, hogy nyugodtan válogasson a szekrényembe, aztán elmentem zuhanyozni. Igaz reggel is voltam, de nem szeretek büdös lenni, főleg akkor nem, mikor a One Directionnal bulizok.
Nem szeretek vizet pocsékolni, szóval nagyjából 5 perc múlva kész is voltam...a zuhanyzással, és nem sokkal később öltözéssel is. A smink már nem volt olyan egyszerű. A szemceruza az alsó szemhéjamon oké, de a fölsőn...ezért inkább nem is raktam. Csak türkizkék szemfestéket. Pici rózsaszín rúzs, csillámos szájfény és kész is volt a mesterművem.
Már épp menni akartam ki, mikor véletlen a tükörben megpillantottam a hajam. Még mindig ugyanúgy állt ahogy felkeltem. Ne nézzetek hülyébek de tényleg majdnem megfeledkeztem róla.
Visszaugrottam a tükör elé, kibontottam a hajam, és begöndörítettem. Egyenes a hajam, de én mindig is enyhén hullámos hajat akartam. Végignéztem az eredményen és hát eléggé meglepődtem. Félre ne értsetek nem vagyok sem nagyképű, sem beképzelt, de szerintem szép voltam.
Mikor beléptem a szobámba Nic már kész volt. Ő is kitett magáért, erős vörös rúzst kent fel szokásához híven, és kihúzta  a szemhéját.Végül a barackvirág színű ruhámat vette föl ami mesésen illett rá. Szerintem oda is fogom adni neki, mert az én bőrszínemhez annyira nem illik.
-Na csajszi, indulhatunk? - kérdeztem, mire karonragadott, és elindultunk a buliba.

Prológus

 
 /Nicole Baker - penny.'/
- Baaaaaaaaaaaaaaaaaaaacks! - visította egy abnormálisan magas hang a fülemben. A kezdetleges sokk után rájöttem, hogy ha valami abnormális, az csak az én áldott jó barátnőm lehet.
- Neked meg mi a franc bajod van? - kérdeztem kicsit sem kedvesen, de úgy tűnt, hogy Cara arcáról semmi sem olvaszthatja le a mosolyt.
- Paul végre megengedte hogy találkozzak a srácokkal! - visította. - Nem is értem eddig miért nem engedte.. Na mindegy, ma délután háromtól egy új fejezet kezdődik, ahová már a One Directiont is beírhatom!
- És nekem ehhez mi közöm reggel (!) nyolc órakor? - kérdeztem rosszalóan, miközben az órámra néztem.
- Természetesen te is jössz velem. - jelentette ki olyan hangsúllyal, mintha ez magától értetődő lenne.
- Car, ezerszer megbeszéltük, hogy én nem vagyok oda ezekért a szépfiúkért. - sóhajtottam.
- Nem tűrik ellentmondást! 3kor nálunk! Paul elvisz. - jelentette ki, majd az ajtóhoz ment, ám kifele menet még visszanézett. - Nic!
- Hmmm?
- Öltözz ki! - mondta, majd kacsintott egyet és kiment.
Nem kéne annyi HIMYM*-et néznie.

* HIMYM: How I Met Your Mother, avagy Így Jártam Anyátokkal. Amerikai sorozat, és az egyik főszereplő szava járása az Öltözz ki!