Second Part

 Sziasztok,
 sokszori kimaradásunk miatt rögtön egy duplarésszel kezdünk. :)
xoxo. penny.' és Cara

Mivel a szórakozóhely, ahol a One Direction bulit rendezett, elég közel Carékhoz, ezért gyalog mentünk. A drága barátnőmre kb. 2 percenként rájött a visíthatnék, és bár az út csak 10 perc, eléggé idegesítő volt, így mikor beléptünk a dübörgő zenével és emberekkel megtöltött helyiségben, eléggé megkönnyebbültem. Cara egyenest a színpadnál lévő tagokhoz vetette magát, és ahogy a távolról láttam, eléggé jól érezte magát. Nekem viszont igazából ahhoz sem volt kedvem, hogy ebbe az egész bulidologba belemenjek, de Cari a legjobb barátnőm, így ennyivel jöttem neki. Szóval, inkább elkanyarodtam a bárpult felé, és rendeltem egy Cranberry Coolert. Csendben iszogattam, és az éppen akkor szóló Wild Ones dallamára kopogtattam a cipőm sarkával.
Az ötödik Cooler után már tényleg nagyon untam magam, mert egyrészt ebben a koktélban semmi alkohol nincs, másrészt meg a színpadon táncoló srác kidobta a taccsot, ami igazán nem segített a buli hangulatán.
- Látom mégis vannak sorstársaim. - szólalt meg mellettem egy hang, mire megfordultam. Egy szöszi srác ült mellettem, aki szintén koktélt iszogatott.
- Tessék? - kérdeztem.
- Csak ahogy elnézem, te is úgy unod ezt az egészet, mint én. - mosolygott rám.
- Hát igen, voltam már jobb buliba is... - mondtam. - amúgy te valami sztárcsemete vagy? Esetleg sztár? Úgy hallottam ide a brit és amerikai társadalom 'krémje' jöhet be. - mosolyogtam rá.
- Ja, igen, faragatlan vagyok. Jake Hamptons vagyok, és az apám George Hamptons, a zenész... Lehet, hogy már hallottál róla.
- Komolyan a nagy Hamptons fia vagy? - csodálkoztam.
- Hát, azért nagynak nem mondanám... Alig éri el a 160 centit. - nevetett. - És te kinek szüleménye vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, én nem vagyok semmilyen hírességnek sem a rokona, egyszerűen csak a One Direction fiúbandának a kedvenc testőrének az unokahúgának a legjobb barátnője vagyok... És tegnap találkoztunk a fiúkkal, és elhívtak.
- Még végighallgatni is hosszú volt. - nevetett.
Ezután tovább beszélgettünk. Kiderült, hogy bennem, és Jakeben egy csomó közös tulajdonság van; imádja az Éhezők Viadalát (mondjuk ő a színésznőt szereti belőle, én meg a színészt:P), imádja a epres fagyit, de utálja a csokisat, és ugyanaz a kedvenc számunk, a Next to me.
Egyszer csak egy árny takarta be Jake arcát (előszőr tökre megijedtem, mert múltkor láttam egy horrort, és ha jött a gyilkos, akkor előszőr mint az árnyékát láttuk. Brrrr...), és a hátam mögött egy búgó hang szólt az újdonsült haveromnak:
- Bocsi, tesó, elrabolhatom a hölgyet egy táncra? - hátrafordultam, és kirajzolódott előlem az 1D-s Zayn alakja.
- Természetesen. - adott szabad kezet rabtársam, mire villogó szemekkel ránéztem.
Mint említettem, ezt a bulit is a hátam közepébe kívántam, ahogyan azt is, hogy bájologva táncoljak az egyik szépfiúval. 'De nem baj, egy számot kibírok,' gondoltam, 'hisz úgy is pörgős számok vannak, nem kell hozzáérnem.'
Ez a gondolat egészen fellelkesített, ám - persze, ez az én szerencsém - beraktak egy lassú számot. Nem tehettem mást, táncolni kezdtem.
- Gyors voltál, Nic. - búgta sejtelmesen a fülembe.
- Miről beszélsz? - néztem rá furán.
- Még én se tudok ilyen gyorsan felszedni valakit. - mosolyodott el, és elkezdte a szemét fel-le húzogatni. Legszívesebben arcon töröltem volna, de nem akartam a balhét. Inkább úgy döntöttem, ha ő így, hát én is így.
- Sose becsülj le, Malik. Habár nem vagyok egy szupersztár, - itt a füléhez hajoltam, és a következő mondatot sejtelmesen súgtam a fülébe. - el sem tudod hinni, milyen képességeim vannak.
Erre röhögni kezdett, mintha valami jó viccet mondtam volna.
- Most ezzel párbajra hívsz? Hát legyen. Ha harc, hát legyen harc. 10 perc alatt minél több telefonszámot kell megszerezni. Ha nyerek, akkor kimész a Trafalgar Squarere, és egyedül elénekeled a Barbie girl-t úszógatyában és gumikacsával. - néztem rá kihívóan.
- Jó, legyen! De ha én nyerek, akkor megcsókolsz valakit, mikor azt mondom.
- Csak ennyi? Hát, azt hittem ha már milliók rajonganak érted, akkor legalább valami humoros gondolatod legyen. - gúnyolódtam.
- Na, Baker, majd meglátjuk. De most induljon a 10 perc! - mondta, én meg elindultam, és gyűjtöttem a számokat.
...
13 papír volt a kezembe, és így vártam Zaynt. Lassan ő is odaért, és bemutatta az általa összeszedett papírokat. 13 darab.
- Ne már! Akkor most mivan? - kérdeztem.
- Most mind a ketten megcsináljuk a másik által kiszabott feladatokat. - mosolygott.
- Háh, akkor ezt szinte el is vesztetted. - nevettem gúnyosan.
- Nem biztos az, Nicole... Nem biztos!


Miután megérkeztünk magam mögött hagyva drága barátnőmet, oda mentem a srácokhoz.
- Sziasztok! - kiabáltam nekik, mert a zenétől nem igazán lehetett hallani.
- Mizujs csajszi? - húzogatta Harry a szemöldöjét, miközben kacéran mosolygott. A többiek meg kedvesen intettek.
- Mi van Styles, baj van a szemeddel? - kérdeztem, mire abbahagyta és bosszúsan nézett rám. - Elvitte a cica a nyelved?
- Ezt hagyd abba - dünnyögte összeszorított fogakkal, amitől tisztára úgy hangzott, mintha sziszegett volna.
- És mi van ha nem? - tettem keresztbe a kezem. Már szólásra nyitotta a szájat, de Liam közbe vágott.
- Na jó, mi inkább arrébb megyünk, de nyugodtan folytassátok.
- Én meg megkeresem Nicolet - jelentettem ki és megfordultam, de Harry elkapta a kezem.
- Gyere táncoljunk - húzott a táncparkett felé. Nem nagyon volt kedvem táncolni, de ő mégis csak Harry Styles.
Végül is a táncolást nagyon élveztem, bár párszor rálépett a lábamra Harry, de sebaj túléltem. Viszont mikor már hatodszorra lépett rám, már idegesített.
- Komolyan Harold, tanulj meg már táncolni, könyörgöm 18 éves vagy, nem ártana, ha tudnál - akadtam ki.- Szerintem ezért nincs már több mint fél éve barátnőd.
- Hahaha de vicces valaki! És mond csak neked van barátod? - kérdezte gúnyosan.
- Képzeld van! - mondtam ki, még mielőtt végig gondolhattam volna. Ajjj basszus miért kellett ezt mondanom?
- Meg akarom ismerni! - reagált rá.
- Azt nem lehet mert....ő amerikában él - mondtam az újabb hazugságot. Ez szuper, egy sztárnak azt hazudom, hogy barátom van, ráadásul az a sztár Harry sexisten Styles! Akkora egy hülye vagyok.
- Hogy jöttetek össze? - kérdezte gyanakvóan.
- Nyár elején Nic-kel Malibuban nyaraltunk, és ott ismerkedem meg vele - komolyan akkora hülye vagyok! - Nagyon aranyos, és romantikus, képzeld az első randinkon telerakott egy parkot gyertyával! - tény, hogy hazugság, de jó volt látni, hogy ennyire féltékenyen néz. - Egyébként ki vagy te nekem, hogy megakarod ismerni a pasim?
- Jól van na! Nem kell leharapni a fejem! - válaszolt ingerülten. Azért kicsit már sajnáltam. De most beszélnem kell Nic-kel!
- Nem harapom le - mosolyogtam rá, mire kicsit felengedett. - Ne haragudj, de megkeresem Nicolet.
Nem kellett sokáig keresni a barátnőmet, ugyan is a bárpultnál ült. Mikor észrevette, hogy leültem mellé egyből elkezdett beszélni:
- Képzeld, fogadtam Zaynnel, és most nekem meg kell csókolnom valakit, akit ő mondd, neki meg elkell énekelnie a Barbie girlt a Trafalgar Square-en fürdőgatyában.
- Aha. Én meg azt mondtam Harrynek, hogy van barátom, méghozzá Amerikai - meséltem el neki, a hülyeségemet.
- Gratulálok Cara! És most mit fogsz csinálni? - kérdezte.
- Pont ezért fordultam hozzád. Na mindegy majd otthon átdumáljuk, most bulizzunk! Mert hogy azért jöttünk - mosolyodtam el. - Kérek két üveg Whiskyt - fordultam a pultos csávó felé.
- ööö Cara, ez biztos jó ötlet? - nézett rám félénken. Gondolom miért kérdezte, mert valamiért a Whisky nagyon rossz hatással van rám. Riasztóhangot kezdek el tőle utánozni, és minden pasihoz oda szoktam menni, hogy Van csajod?. No, nem baj, gondoltam, egyszer belefér.
- Ne aggódj, ezúttal nem járok úgy mint legutóbb - nyugtattam meg, miközben elvettem a sráctól a Whiskykit. Az egyiket Nic kezébe nyomtam, a másiknak meg levettem a tetejét és jól meghúztam. Nic bizonytalanul nézett rám, de végül ő is ivott belőle kicsit.
- Úúú én is kaphatok egy kicsit? Ma még alig ittam - termett mellettem a semmiből Harry, és megfogta a derekam. A lehelletéből lehetett érezni az alkoholt, de felnőtt ember, majd ő el dönti mit akar alapon felé nyújtottam a már csak félig lévő italom. Egyből az összeset felhúzta, ezért még rendeltem.
- Car ennyi bőven elég lesz - szólt Nic, és az egész estéből már csak ennyire emlékeztem...