First Part

- Kész vagy? - lépett be az ajtón Car. Utoljára megigazítottam begöndörített hajamat, majd megfordultam.
Eltátottam a számat. Cara nagyon kitett magáért: egy gyönyörű, virágos ruhát vett föl, a kedvenc pink magassarkúját, és anyukájától örököl apró, rózsa alakú nyakláncot. A haját oldalfonatba fogta, és egy virágot tüzött a fonat aljába.
- Car, fantasztikusan nézel ki! Valaki nagyon le akarja nyűgőzni a srácokat - nevettem.
- Tényleg? Nem túl sok a virág? -nézett rám reménykedve.
- Nem, pont jó - mosolyogtam rá.
Leszaladtunk a lépcsőn, majd intettem apának, jelezve, hogy el kívánom hagyni otthonunkat. Szerintem kérdezni akart valamit, mert szólásra nyitotta a száját, de Car kihúzott és bepattantunk a kék Audiba.
- Hello Paul - köszöntem Cara nevelőapjának.
- Sza, Nic - üdvözölt gyorsan, majd miközben elindultunk, dumálni kezdett Carahoz. - Figyelj, Caroline! Viselkedj rendesen a srácokkal, és kérlek ne visíts túl nagyot! - kérlelte.
- Istenem Paul, mintha 5 éves lennék! - forgatta meg a szemét.
Kiszálltunk, és bementünk a stúdióba. Paul barátságosan intett mindenkinek, majd bemutatott egy hölgynek.
- Lányok, ő itt Dalley, a stúdióvezető. Dalley, ő itt Cara és Nicole - illedelmesen kezetráztam, majd Dalley a drága barátnőm felé fordult, ám ő már rég tágra nyílt szemmel ült a stúdióablak előtt, és megbabonázottan nézte a fiúkat, akik önfeledten játszottak. A stúdióvezető csak elmosolyodott.
- Te is nézni akarod őket, vagy körbevezethetlek? - kérdezte.
- Annyira nem hoznak lázba a fiúk, és csakis Car kedvéért jöttem el... Szóval igen - mosolyogtam rá, majd bemutatta a műtermet.
Előszőr azokhoz a húzogatós izékhez mentünk, amiből legalább ezer volt, de egy pasi (asszem Darren volt a neve), akinek a fején fejhallgató volt, könnyen kezelte. Szépen húzogatta fel-le, én meg csodálattal néztem, mint egy öt éves. Aztán elmentünk a terem másik végébe, ahol egy nő és egy férfi ült (Quinn és Albert? Komolyan, rettenetes a memóriám) és egy monitoron keresztül nézték a ritmusra menő vonalacskákat. Aztán az utolsó részhez értünk, ahhoz a falhoz, amin keresztül be lehetett nézni a felvevő részre, és ahonnan Cara csodálta bálványait. Lehuppantam a mellette lévő masszázsszékbe, és vele együtt figyeltem az öt fiút.
Komolyan, még én is el-el röhögtem magam, mert marha vicces volt nézni őket, ahogy véletlenül (vagy éppen direkt - ez főként arra a barna hajú srácra, Louisra volt igaz) bénáztak, és humorizáltak. Egyszer például a göndörke, Harry, meglökte Louist, aki lefejelte a mikrofonállványt, így rádöntve a szöszi srácra, Niallre, aki a próba ellenére pizzát evett. A pizza kirepült a kezéből, és ráesett az előttünk álló dumáló menedzserre, akiben felment a pumpa, elkezdett ordibálni, ám hasztalanul, a fiúk sírtak a röhögéstől.
A még 1 óráig tartó stúdiózás után, a fiúk kijöttek, hogy üdvözöljenek minket. Előszőr Paul kezet fogott velük, majd miközben hátrafordult egy olyan 'fegyelmezdmagad' pillantást vetett Carara, aki ismételten körbeforgatta tengerkék szemét.
- Sziasztok, Nicole Baker vagyok - mutatkoztam be illedelmesen, majd kezetráztam az összes fiúval.
- Én pedig Cara Higgins, Paul unokahúga - mosolygott idiótán a drágalátos barátnőm.
- Harry, Louis, Zayn, Niall, és én, Liam - mutatkozott be Liam.
- Backs, csinálnál rólunk egy képet? - kért meg Cari, én meg csak mosolyogva elővettem a szinte hozzám nőtt Nikonomat, és kattintottam róluk pár képet.
Ezek után leültünk beszélgetni. A kezdetleges feszengés után oldódott a hangulat, és egész jót cseverésztünk.
- És mondd, Nicole... - fordult felém Zayn.
- Csak Nic - mosolyodtam rá.
- Szóval, Nic, te itt születtél? - kérdezte.
- Nem, New Jerseyben. Ennyire érződik az akcentusom? - nevettem rá.
- Nem, dehogy, egyetalán. Csak megérzés volt - mosolygott.
Ezekután még jó egy órát dumáltunk, majd Niall az órájára nézett.
- Skacok, mennünk kéne. Beyonce és a házibulija mindjárt kezdődik.
Erre a fiúk feláltak, és elbúcsúzkodtak.
- Héj, lányok! - szólt vissza Louis az ajtóból. - Holnap buli nálunk este 8kor. Ha akartok, gyertek.
- Megyünk! - vágta rá a barátnőm, aki miután becsukódott az ajtó, egy hatalmasat sikított.



,,Ezt nem hiszem el! Én, Cara Higgins, találkoztam a One Directionnel! Úristen!" Valahogy így telt el a tegnap estém és a mai napom. Igen, ezt még fel kell dolgoznom. Meg azt is, hogy ma este együtt fogunk bulizni...vháá.
Nic persze próbált nyugtatni, de nem nagyon sikreült neki. Nagyjából 5 percenként rám jött a síkítózhatnék. Pontosan úgy, hogy én fekszem az ágyban, Nic meg mellettem ül. Kicsit sajnáltam, mert szerintem én is meguntam volna magamat, de hát így járt.
-Na jó, asszem lenyugottam. Nézünk valami filmet?-tettem fel a kérdést.
-Éhezők viadalát! - vágta rá. Mindenkinek vam valami fantikussága, neki Éhezök viadala, nekem az 5 idióta. De mi így szeretjük egymást.
Előkerestem a filmet, míg Nic elment popcornért és innivalóért. Vegül hozott 3 tál popcornt és 2-2 liter Pepsit. Elmondása szerint ez a film túl jó ahhoz, hogy egy pillanatig ne figyeljünk oda... szóval ezért kell a 2 napi kaja a két órás filmhez.
Nem tudom ki hogy van vele, de én meguntam a felénél, ezért a mobilomon twittereztem. Nic viszont kidüllett szemmel bámulta. Kivéve mikor felordítottam, hogy a srácok bekövettek twitteren, mert akkor igen csúnyán nézett rám. De mégis mit tehettem volna? Bekövettek twitteren! A O-n-e D-i-r-e-c-t-i-o-n! Ráadásul Harry kiírta, hogy: "alig várom a ma estét! Ugye akkor jöttök @Cara_Higgins @Nicole_Baker?"
Mikor ezt olvastam, majdnem elájultam. Harold Edward Styles tweetelt nekünk! Ááá! Megmutattam Nicnek is, de nem vetett rá pillantást csak kiverte a telefonom a kezemből. Hál' Istenek az ágyra esett, így nem lett semmi baja, csak kikapcsolt.
Mikor beírtam a pin kódot észre vettem, hogy mát fél 7 múlt pár perccel.
-Nic ugye 8ra megyünk a fiúkhoz?-kérdeztem. Mivel még mindig a filmet nézte, csak bólintott. -De akkor ne a filmet nézd hanem készülődj! Fél 7 van!
-Akkor pont van még másfél óránk! De tudod mit? Tíz perc van a filmből, azt még megnézem, és hogy örülj utána átöltözöm buli szerkóba - mondta mosolyogva - De ugye adsz ruhát? Nincs kedvem haza menni érte - nézett rám boci szemekkel.
-Persze, persze. - sóhajtottam. Nic tőlünk két házra lakik, de akár lusta, akár nem, a legjobb barátnőm.
A szekrényemben hamar megtaláltam amit kerestem: egy türkizkék szoknya. Gyönyörű volt. A tetején volt pár fitter ami még szebbé tette. Maga volt az álom ruci. Mondjuk nem csoda, mivel pont az a szín a kedvencem.
Szóltam Nicnek, hogy nyugodtan válogasson a szekrényembe, aztán elmentem zuhanyozni. Igaz reggel is voltam, de nem szeretek büdös lenni, főleg akkor nem, mikor a One Directionnal bulizok.
Nem szeretek vizet pocsékolni, szóval nagyjából 5 perc múlva kész is voltam...a zuhanyzással, és nem sokkal később öltözéssel is. A smink már nem volt olyan egyszerű. A szemceruza az alsó szemhéjamon oké, de a fölsőn...ezért inkább nem is raktam. Csak türkizkék szemfestéket. Pici rózsaszín rúzs, csillámos szájfény és kész is volt a mesterművem.
Már épp menni akartam ki, mikor véletlen a tükörben megpillantottam a hajam. Még mindig ugyanúgy állt ahogy felkeltem. Ne nézzetek hülyébek de tényleg majdnem megfeledkeztem róla.
Visszaugrottam a tükör elé, kibontottam a hajam, és begöndörítettem. Egyenes a hajam, de én mindig is enyhén hullámos hajat akartam. Végignéztem az eredményen és hát eléggé meglepődtem. Félre ne értsetek nem vagyok sem nagyképű, sem beképzelt, de szerintem szép voltam.
Mikor beléptem a szobámba Nic már kész volt. Ő is kitett magáért, erős vörös rúzst kent fel szokásához híven, és kihúzta  a szemhéját.Végül a barackvirág színű ruhámat vette föl ami mesésen illett rá. Szerintem oda is fogom adni neki, mert az én bőrszínemhez annyira nem illik.
-Na csajszi, indulhatunk? - kérdeztem, mire karonragadott, és elindultunk a buliba.