Fourth Part

Kissé vonakodva, infórmációhiányban végülis beültem Zayn autójába.
Már körülbelül 10 perce mehettünk, mikor megszólaltam, ezzel megtörve a csendet.
- Szóval, mikor akarod megcsinálni a Trafalgal Square-es akciód? - kérdeztem.
- Mikor akarod, hogy megcsináljam? - kérdezte mosolyogva. Komolyan, mi a fenétől van ilyen jókedve?
- Én miattam ma is megcsinálhatod - vontam vállatt. - Vagyis ma ne. Ma találkozom egy ismerősömmel.
- Aha, szóval egy ismerős - mosolygott kajánul.
- Ebbe most mi olyan hihetetlen? - kérdeztem durcizva. A mai nap senki sem akar nekem hinni?!
- Jaj, Nicole, ha valakit úgy nevezel, hogy 'az ismerősöm', az nyilván egy fiú. És mivel már nem vagy 13 éves, nem ok nélkül találkoztok. Randi, mi? - húzogatta a szemöldökét.
- Nini, a híres Zayn Malik milyen ügyesen következtet! - tetettem a meglepettet.- Csak most mellélöttél. Jake nem akar tőlem semmit. Csak mint barátok találkozunk - húztam fel az orrom.
- Aha, persze. Nem akar semmit - mosolygott tovább, én meg majdnem arcon csaptam, csakhát éppen vezetett, és én egyben akartam hazaérni.
Szerencsére odaértünk, így nem kellett folytatni ezt a kellemetlen beszélgetést.
A One Direction ház hatalmas: a főbejárat egy hatalmas fekete hajtó, rajta kopogtatóval. 3 emeletnyi ablak; minden sorban 4-4. Előtte gyönyörűre lenyír pázsit és egy hatalmas, fehér szökőkút. A ház olyan hatást kellett, mintha egy báró lakna benne.
Ám a kezdetleges kifinomultságnak hamar vége lett, mikor beértünk a ház belsejébe. Már az előszobában találhatóak voltak elejtett ruhadarabok, a konyhában pedig egy csomó mosatlan volt. Pedig összességében belül és szép volt a ház, de hát azért sokat vesztett az eleganciájából.
Általában gátlásaim vannak ismeretlen házakban, itt viszont nem volt. Ledobtam a táskámat, majd felordítottam az emeletre, hogy 'Caraaaaaaaaaaaa!'. Ezzel nem csak azt értem el, hogy Cara lejöjjön, hanem a maradék négy srác is felbukkant.
- Nemár Nicks. - zsörtölődött a barátnőm. - Majdnem levertem Louist egy autós játékban.
- Hah! Jó vicc! Több mint egy kilométerrel előtted voltam! - védte meg férfias önérzetét Louis.
- Milyen egy kilométer? Alig volt 200 méter! - vágott vissza Car.
- Najó, Cara, engem ez nem érdekel. Ma még találkozok valakivel, szóval szedd össze magad és menjünk! - már kezdtem egy kicsit ideges lenni.
- Nemár! Még csak 11 van! Hányra mész?
- Hatra, de...
- Akkor meg? Van még egy csomó időd! Maradjunk még! - kérlelt.
- Szerintem a fiúk nem örülnének... - próbálkoztam.
- Ugyan, nyugodtan maradjatok - mosolygott Zayn, mert tudta, hogy menni akarok. A többiek egyetértően bólogattak.
- Na jó.. Legyen! - adtam be a derekam. - De maximum háromig!
- Köszönöm! - ölelt meg hálásan Cara.
- Akkor én megyek, és rendelek ebédet. - indult el a konyha felé Niall, mire én elkaptam a csuklóját.
- Felesleges. Majd én főzök.
- Baker, a randizgatós, anti-bulizós, szakács. Érdekes - röhögött Zayn. Én egy szúrós pillantást vetettem rá, és bementem a konyhába.
Benéztem a hűtőbe. Tök üres volt, mindössze pár tojás, tej, napraforgóolaj és lekvár volt benne, meg a spejzban volt egy kis kakaó meg liszt.
- Nos, hozzávaló hiányban palacsintát fogunk enni - mondtam. Elővettem egy serpenyőt, összekevertem az alapanyagokat. Begyújtottam a serpenyő alatt, és elkezdtem sütni. Addig Loui és Cara felmentek az emeletere folytatni a kocsis párbajukat, majd később Harry is csatlakozott hozzájuk. Niallel, Liammel, és Zaynnel maradtam a konyhában. Persze, a drága barátnőm már megint lepattintott.
- Mikor lesz kész? Már nagyon éhes vagyok - türelmetlenkedett Niall.
- Niall, most nyomtad be a fél McDonaldsot. Nyugi - mondta Liam.
- De az nem Nando's. Ez nem eléggé laktató. - jelentette ki, mire csapattársai megforgatták a szemüket.
- Készen vagyok. - mondtam, majd leültem az asztalhoz, és enni kezdtünk.


Miután elküldtem Zaynt Nicks-ért kimentem a szobából, amiben aludtam, és egyből Louinak ütköztem.
- Jó reggelt, hétalvó! - üdvözölt teljesen frissen, miután egy lépéssel hátrébb lépett.
- Neked is. De nem vagyok hétalvó, mert csak fél 10 van! Hol találok fejfájás csillapítót? - kérdeztem, mikor az éles fájdalom újra a fejembe nyilalt.
- Inkább megmutatom - mondta és a lépcső felé ment. Aztán a konyhába, ahol egy fiókból előszedte, és odaadta. - Egyébként, mi van köztetek Harryvel? - kérdezte hirtelen. Miután lenyeltem a gyógyszert, utána válaszoltam.
- Ööö...semmi - feleltem zavartan. - Nézd, tudom, hogy tegnap éjjel csókolóztunk, de csak azért, mert mindketten be voltunk rúgva. Én nem szeretnék semmit Harrytől.
Jó tény, hogy ő a kedvencem a bandából, de nem akarok összejönni vele. Azt nem tagadom, hogy jó pasi - nagyon is - de jelenleg nem akarok semmilyen kapcsolatot. Főleg, hogy nem is ismerem. Az igaz, hogy tudok róla egy csomó dolgot, meg minden, de az csak felszínes tulajdonságok. Arra nem lehet azt mondani, hogy valóban ismerem. Annyira ismerem egyenlőre, mint a többi Directioner. Na jó, én azért beszéltem vele párszor, de az nem volt sok.
- Mi van Harryvel? Tényleg jártok? - jött be Niall pár McDonaldsos zacsival a kezében az étkező részbe, ami egybe volt a konyhával. De most komolyan, mindenki látott minket?
- Ajjj már! Nem! Különben is nekem van pasim! - hoppá ezt lehet, hogy nem kellett volna!
- Akkor annak nagyon fog örülni - állapította meg Louis.
- Az nem a ti gondotok. De beszélhetnénk inkább másról? Vagy van valami videójáték, amivel játszhatnánk? - kérdeztem.
- Jaja, gyere! - biccentett, és megindult az emelet felé.
A második szobába bement, amiből Liam és Harry hangja szűrődött ki. A szobában volt pár kanapé és egy hatalmas tv, mellette egy doboz tele videójátékokkal, amiben már Louis kutakodott. Biccentettem a fiúknak köszönés képpen, és Louis mellé léptem.
- Ez, vagy ez? - emelt fel 2 játékot. Az elejét megnézve az egyik Harry Potteres volt, a másik valami autós. Rövid gondolkozás után az autósat választottam. Loui berakta, és a kezembe nyomott egy olyan irányító valamit, aminek sosem tudtam a nevét.
- Oké 4 személyes maximum, úgyhogy ki akar még játszani?
Végülis csak ketten játszottunk Louival. Nagyon  jó volt, bár az elején sokszor levert, de én még kezdő vagyok, ő meg több ezerszer játszott vele. Nagyban a játék közepén voltunk (nekem már csak pár száz méter kellett volna, hogy utolérjem a répa imádót), mikor hallottuk, ahogy valaki azt üvölti, hogy : 'Caraaaaaaaaaaaaa', ezért ott hagyva a játékot mindnyájan lementünk. Ahogy gondoltam az én imádnivaló barátnőm volt az.
- Nemár Nicks. Majdnem levertem Louist egy autós játékban.
- Hah! Jó vicc! Több mint egy kilométerrel előtted voltam! - üvöltötte le a fejem Louis, persze csak viccből.
- Milyen egy kilométer? Alig volt 200 méter! -szóltam vissza.
- Najó, Cara, engem ez nem érdekel. Ma még találkozok valakivel, szóval szedd össze magad és menjünk! - szólt idegesen Nicole. Valakivel találkozik? Randiszagot érzek! De inkább most nem kérdezem meg, túl ingerült hozzá, és még lecseszne.
- Nemár! Még csak 11 van! Hányra mész?
- Hatra, de...- válaszolt, de félbeszakítottam.
- Akkor meg? Van még egy csomó időd! Maradjunk még!
- Szerintem a fiúk nem örülnének... - annyira feltűnően akar elmenni, remélem a srácok nem hagyják.
- Ugyan, nyugodtan maradjatok - szólalt meg Zayn. Az én emberem!
- Na jó.. Legyen!  De maximum háromig! - egyezett bele végre.
- Köszönöm! - öleltem meg.
Mivel Niall még éhes volt, Nicole bement a konyhába  és elkezdett ebédet, pontosabban palacsintát készíteni, én meg felmentem Louival folyatni a játékot. Megint majdnem legyőztem, mikor jött Harry és majdnem megcsókolt, de elhúzodtam.
- Mi van? Éjjel még hagytad, ha jól emlékszem!
- Te emlékszel rá?
- Igen, baromi jó volt, és te is eléggé élvezted - válaszolt kacéran, amitől legszívesebben képen töröltem volna. De szuper, először hazudok, hogy van barátom, utána meg csókolózunk!