Fifth Part

Sziasztok, sziasztok! :)

Na, hogyan telt a téliszünet? Ajándékban gazdag karácsonyotok volt? És szilveszterkor nagy parti volt?:) Remélem, jól éreztétek magatokat. :)
Mi, Caraval, szorgoskodunk a blog írásában, mert most még van időnk, ám amikor a suli elkezdődik, már nem igen lesz. Szóval, remélem élvezitek a napi - kétnapi részeket, és kommenteljetek nyugodtan! :)))) Ja, és most már van olyan értékelőizé az aljában, szóval kattingassunk, emberek, kattingassunk! Meg raktunk olyan  izét, amin fel lehet iratkozni rendszeres olvasónak, szóval lécci.! :)

xoxo, penny.' és CaraS.

A Direction-házban eltöltött 4 óra mégsem volt olyan vészes, mint gondoltam. Elég sokat beszélgettünk, (meg rengeteget ettünk - Niall miatt annyi palacsintát főztem, hogy egy hadseregnek elég lett volna), és még én is nevettem néha. De azért már nagyon vártam a 3 órát, mert már izgatott voltam a találkozás miatt. Mióta megismerkedtünk, nagyon megkedveltem Jake-et. Az utóbbi időben egy csomót beszélgettünk telefonon, SMS háborúkat vívtunk, de most ez lesz az első találkozás a buli után.
- Nos, én megyek. - álltam fel az asztaltól, miután megnéztem az órámat. - Cara!
- Jaj, Nicole, én még maradok. Most olyan jó itt - mondta, miközben az egyik masszázsszékben ült.
- Hát nekem aztán mindegy. De gondoskodj a hazaszállításodról! - mondtam neki. - Megy innen busz Sohoba? - kérdeztem.
- Elviszlek. - indult el a kabátja felé a 'Bradfordi Rosszfiú', de megállítottam.
- Ez teljességgel szükségtelen. - mondtam, miközben a szemébe néztem.
- Ragaszkodom hozzá. - fúrta ő is a tekintetét az enyémbe.
- Nem. - jelentettem ki határozottan, mert már éreztem, hogy közöttünk forr a levegő. Úgy lett volna igazán drámai a dolog, ha felkapom a kabátomat, dehát augusztus eleje volt, szóval még csak pulcsit se vittem.
Mikor kiléptem, az arcomat megcsapta a meleg levegő. Egy kicsit behunytam a szeme, és mélyet szippantottam a friss levegőből. Csak pár háztömbnyit kellett mennem, míg elértem az egyik buszmegállót.
- 3W-s pont Sohoba megy. Király. - mormogtam magamnak. Összvissz csak 10 percet kellett várnom, mire megérkezett a busz. Felszálltam, és vettem magamnak jegyet. Leültem egy idős hölgy mellé, aki mikor megpillantott, rögtön elkezdett velem beszélgetni. Igazán aranyos nénikének tűnt.
- Kincsem, látod ott azt a szobrot? - mutatott egy a buszmegálló előtti egy dolgozó kőművest ábrázoló szoborra. - Azt még az én dédapám csinálta.
- Igazán szép. - mosolyogtam rá.
- És látod azt a zsákot a hátán? Tudod, régen még a levelezés volt a divat. Az a zsák üreges, így az emberek ide üzeneteket dobtak be.
- Érdekes. - néztem csodálkozva. - És csak benyúltak, és kikeresték a nekik szánt leveleket?
- Bizony. - bólogatott. - Ha lesz majd rá időd, dobj be te is. - mosolygott rám.
Felálltam, mert megérkeztem a buszmegállómhoz. Intettem a hölgynek, majd leszálltam. Mivel már Sohoban voltam, inkább hazasétált, mert mindössze 20 percre lakom.
Mikor hazaértem, egy puszit nyomtam apa arcára, majd felmentem a szobámba. Előhalásztam a ruhatáramat, és kezdetét vette a nagy ruhaválogatás. Ahhoz képest, hogy általába egy óra, míg megtalálom a megfelől darabot, most húszperc alatt megvoltam. Mielőtt felöltöztem volna, letusoltam, begöndörítettem magam, és befújtam magam a kedvenc vattacukros parfümömmel. Még csak fél hat volt, és úgy volt hogy Jake értem jön. Ígyhát lementem TV-t nézni. Bekapcsoltam, és természetesen, hogy a One Direction ment. Éppen az Ellen Degeneres Showban voltak. A jobb felső sarokban ki volt írva, hogy ismétlés.
- Fiúk, Liam és Louis már rátalált valakire. Ti, hogy vagytok vele? Niall?
- Nos, én egyelőre nem szeretnék párkapcsolatot. Nem hiszem, hogy most beleférne. Jól megvagyok a kajákkal - erre egyöntetűen nevetni kezdett a nézőtér.
- Harry? Te hogy vagy ezzel?
- Hasonló az álláspontom, mint Niallé. Nekem sincs feltétlen szükségem kapcsolatra, de természetesen, ha úgy adódna, akkor állok elébe.
- Zayn?
- Hát, van valaki, de nem hiszem, hogy ez most összejönne - a nézőtéren síri csönd lett, várták a folytatást, ám úgy tűnt, a szépfiú nem akarja folytatni.
- Van olyan, aki ne lenne oda érted? - próbálta oldani a feszültséget a műsorvezető.
- Hidd el, Ellen, van. És bármennyire közel van, eléggé távolinak tűnik. 
Kikapcsoltam a Tv-t. Kire gondolhatott? Felmentem twitterre, láttam, hogy van egy csomó jelölésem Harry tweetje miatt,  főként, hogy  @Nicole_Baker Who you are? meg hogy @Cara_Higgins @Nicole_Baker Harry is mine! I see you!! Ezért válaszoltam, hogy Enemies, relax. We are just friend. JUST FRIENDS.
Erre egy csomóan retweetelték, meg kedvelték. Amúgy mostmár a követőim száma is több mint ezer.
Ja, és trend lett a #WhatHappendMalik meg a #WhosthatgirlZayn.
Ekkor csöngettek. Leszaladtam, ezzel megelőzve apát.
- Apa, értem jöttek. Igen, tudom, most is elfelejtettem szólni, de egy barátommal... őőő... kávézni. Szóval ne várj - mondtam, mire meg sem vártam, hogy apa válaszoljon, és kirohantam, majd bepattantam Jake autójába. Két puszit adott, majd elindult.


A kocsis játékot addig játszottuk, míg le nem győztem Louist és Hazzát. Szóval vagy 3 órát, de közben ettünk is finom palacsintát. Miután, hogy Harry abbahagyta a tegnap este mesélését. Mire vagy századszorra elmondtam, hogy: Elismerem megcsókoltalak, de csak mert be voltam rúgva, én nem is emlékszem rá. De mint már mondtam, van barátom, akit szeretek! 
Közben egy csomót beszélgettünk, szóval megtudtam, hogy Loui a banda előtt egy játékboltban dolgoztott, meg ilyenek. Harryről is sok érdekes dolgot megtudtam, például, hogy egyszer lefejelte egy ló. Igaziból, ha Harry nem úgy tudná, hogy van pasim, szívesen összejönnék vele, de így...! Ha meg elmondom neki az igazat akkor örökre megutál. Azt pedig nem akarom.
A játék után lementünk a többiekhez, akik még beszélgettek az ebédlő asztalnál, amibe mi is beszálltunk.
- Mond csak Cara! Van a barátodról képed? - kérdezte Harry.
- Igen, de téged az miért érdekel? - mondtam. Ne nézzetek hülyének, de van pár képem a telómon igen jó pasikról, akiket valószínűleg nem ismer... Remélem :D
- Csak! Na mutasd meg - kérlelt. Előszedtem a zsebemből a készüléket, és gyorsan előkerestem egy képet.
- Tessék, itt van! - nyomtam az arcába. - Ez ilyen hülyülős kép, úgyhogy ne szóld le!

- Nyugi, nem akartam - nézett rám gúnyosan, miután alaposan felmérte. Kicsit ijedt arcot vágott, de gyorsan visszarendezte az arcát. Ha miattam és az állítólagos barátom miatt volt ilyen, akkor megérte. Tudom, nem szép dolog, hogy hazudok neki, de... Na jó nem tudok semmi mentséget fölhozni. Elfogom mondani neki, ígérem. Csak nem ma. - Egész helyes, de nálam nem helyesebb - adta vissza a telóm. - Tényleg Cara, kiváncsi vagy az új barátnőmre? - kérdezte, ami nagyon meglepett. Van baránője? Bólintottam, jelezve, hogy igen. - Oké, akkor ide hívom, egy pillanat! - állt föl és elment telefonálni.
- Louis, te tudtál róla, hogy van barátnője? - kérdezte szemöldök ráncolva Liam.
- Harryvel kapcsolatban már sok mindent nem értek! - mondta nagyot sóhajtva Loui.


Muszáj volt visszavágnom valahogy Caranak, ezért felmentem a szobámba, és felhívtam egy barátomat.
- Szia Kim! - szóltam bele miután felvette.
- Szia Hazza. Rég beszéltünk, mi történt, hogy hallhatom újra a hangod? - kérdezte. Kiskoromban egész jóban voltunk, szóval ismer.
- Van egy csaj aki eléggé bejön, és van barátja, elvileg. Szerintem én is tetszek neki. El tudnál jönni az 1D házba? Csak a barátnőmet kéne játszanod....- kértem.
- Öööö Harry nem is tudom. Nekem van barátom, és nem akarom megcsalni, akár színjáték akár nem - válaszolt. Ez sokáig fog tartani.
- Na lécci! Bármit megteszek neked, csak most gyere el. Könyörgöm.
- Tényleg fontos neked az a lány - jelentette ki. - Jól van.! - adta be a derekát.
- Igen az, pedig csak két napja, hogy ismerem. Ja és imádlak, örök hála!
- Aha, én is. Na 10 perc és ott vagyok - nyomta ki.
Igen be kell vallanom, nagyon megszerettem Carat. Tetszik, hogy nem adja könnyen meg magát, attól, gogy híres vagyok. Pedig tudom, hogy Directioner, és én vagyok a kedvence. Más Directioner már egyből letámadott volna, de Cara nem tette. A csókunk meg nem számít. Mindketten be voltunk rúgva, szóval azt sem tudtuk mi történik. Meg ismerem magam, tuti én másztam rá Carára. Mondjuk nem csodálkozok, mert nagyon dögös, én meg nagyon csúnya dolgokat szoktam művelni, ha részeg vagyok, de ezt nem nagyon szoktam reklámozni.
Épp mentem vissza az ebédlőbe, mikor csöngettek. Ez csak is Kim lehet! Kinyitottam az ajtót, és a sejtésem beigazolódott. Gyönyörű volt mint mindig, de nekem ő csak egy nagyon jó barátom semmi több.
Bólintottam neki, hogy kezdődhet a színjáték, mire ő megölelt.
- Nagyon sokkal tartozol nekem - suttogta. - Szia Kicsim! Milyen volt a tegnapi buli? - kérdezte már normális hangon, vagyis inkább hangosan, hogy a többiek is jól hallják.
- Szia Szívem. Nagyon jó! Kár, hogy nem jöttél. Nagyon hiányoztál. Na gyere, beakarlak mutatni egy barátomnak - fogtam meg a kezét, és bementünk a többiekhez. - Szívem, ő itt Cara Higgins, Poul unokahúga. Car, ő itt a barátnőm, Kimmy Garcia - mutattam be őket egymásnak. Hűűű Cara elég féltékenyen nézett, mondjuk nem csodálom, mert Kim, tényleg szép, de Caránál nem szebb.
- Szia, örülök, hogy megismertelek - köszönt neki Car, feszülten.
- Én is nagyon. Biztos nagyon jóban leszünk! - válaszolt szokásos kedvességével Kim, miközben mosolygott. Nagyon szép Kim, de én Carát szeretem. Ez furán hangzik, mert csak pár napja ismerem, de első látásra befészkelte magát a szívembe.