Twelfth Part

Sziasztok!

Tudjuk, nem igen szoktunk bejelentkező szöveget írni, de most közölnünk kell valamit.
A részeket  nagyon sokan megtekintették, de ennek ellenére nem érkezett egy komi sem, márpedig ezt a történetet nem magunknak, hanem nektek írjuk. Ezért, a következő részt (13) csak akkor hozzuk, ha minium 3 komment jön. 
Ezért, csak rajtatok áll, hogy lesz-e kövi rész. Hajrá!
xoxo, CaraS, PennyM.




Dühösen ültem a buszon, de az agresszióm rögtön elszállt, mikor megláttam Elenort és Danit rengeteg shopping-baggel a kezükben. Örömmel fogadtak, és rögtön bevetettük magunkat a ruhák világában.
A csajok rettentő szórakoztatóak. Hihetetlenül okosak, és tök jól el lehet velük beszélgetni. Jó két órát vásároltunk (az vetett véget a dolognak, hogy levásároltam a fele bankkártyámat), ezért beültünk egy kávéra. Rengeteget dumáltunk, és persze végig kellett vennünk a hogyan-jöttem-össze-Jakkel és az úristen-de-édes részt. Vicces volt, ahogy olvadoznak, miközben mesélem, ezért inkább nem osztottam meg velük a kételyeim Jake-kel kapcsolatban. Nem kevesebb, mint 10 forrócsokit fogyasztottunk el.
- A-a! - csaptam nevetve Dani kezére - Én fizetek! Én rángattal ide titeket.
- De mi meg örömmel jöttünk! - vigyorgott.
- Ha ti összeverekedtek, akkor nekem kell fizetni. - szállt be a beszélgetésbe El.
- Akkor harmadoljunk. - mosolyogtam. - Fejenként....
- 2, 50 font. - vágta rá Dani.
- Azt, te aztán gyorsan számolsz. - néztem rá csodálkozva.
- Hát 7 font 50 centet nem nehéz három felé osztani. - nevetett.
- Jól van, a matek nem az erősségem! - emeltem fel a kezem védekezve.
Fél hatkor egy-egy puszival elbúcsúztunk. Dudorászva szálltam fel a buszra. Lehuppantam az eyik üres székre, bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és max hangerőn hallgatni kezdtem a Scream & Shout-ot.
Még nem is értem a szám végéhez, amikor csörögni kezdett a telefonom. A Caraaaaaaaa név villogott rajta, a közös képünk alatt.
- Szia Car - köszöntem bele.
- Csá, Nick. Figy, ide tudnál jönni a Direction-házba?
- Minek?
- Majd itt elmondom, csak gyere ide - mondta.
- Car, most jövök Sohoból. Nincs kedvem Nottinghambe menni - húztam el a szám.
- Nicole, kérlek, gyere! - nem tetszett nekem ez a titkolózás.
- Jójó, megyek. Jössz nekem eggyel! - mondtam, majd lenyomtam.
30 perc kutyagolásba telt, mire odaértem a Direction házba. Hosszú ideig nyomtam a csengőt, de senki sem nyitott ajtót. Meglepetésemre az ajtó nyitva volt, ezért benyitottam.
- Hahó? Cara? Van itthon valaki? - kiáltottam el magam.
Senki sem válaszolt, de találtam egy cetlit az asztalon. Kövesd a nyilakat -ez állt rajta.Nem értettem mire céloz ezzel, de aztán megpillantottam egy piros nyílat. Elkezdtem követni az útvonaljelzőket, amikből kb. 11 volt. Keresztül-kasul járta be a házat, egy idő után már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Végül, az utolsó egy kis szobára mutatott, amiben még egyszer sem voltam. Előszőr kopogtam, de miután nem jött válasz, óvatosan benyitottam.
Az ajtó egy alacsony mennyezetű szobába nyílt. A kék tapéta alatt lambéria futott, és a szobában kellemes illat terjengett. Mikor végre a szoba végére értem, megpillantottam valakit. Nem Cara-t.
Hanem Zayn-t.
- Mi folyik itt? Hol van Cara? - kérdeztem tőle meglepődve.
- Eleget vártam. Azt akarom, hogy váltsd be az igérted. Most. Csókolj meg engem.


 Hogy miért hívott Harry? Randit kellett szerveznünk Zaynnek és Nicknek. Picit csalódott voltam, de hát sebaj.
- Nos, most nem tudom mit csinál, de miután végzünk a díszitéssel felhívom, hogy jöjjön ide. A továbbit Zaynnek kell tudni - mondtam a tervet.
- Oké, de milyen legyen a díszítés? - kérdezte Zayn.
- Hát mondjuk... rakjunk nyilakat a padlóra ami elvezeti őt a te szobádba. - Ez tetszett ennek a két idiótának (a többi valami foci meccsen van), úgyhogy nekiálltunk nyilakat vagdosni. Közben elvágtam a kezem. Ez vagyok én, Cara Higgins! Na mindegy, folytattam is a vágást. 1óra alatt kész is lettünk, leraktuk a nyilakat, aztán mivel még csak 3óra volt, ezért betettünk egy filmet és megnéztük. Nagyon jó volt, Jennifer Lawrence volt a főszereplő, aki szintén a kedvenceimhez tartozik. Idő volt, úgyhogy megcsörgettem Nicolet.
- Szia Car - köszönt.
- Csá, Nick. Figy, ide tudnál jönni a Direction-házba? - kérdeztem.
- Minek?
- Majd itt elmondom, csak gyere ide.
- Car, most jövök Sohoból. Nincs kedvem Nottinghambe menni - felelte vonakodva.
- Nicole, kérlek, gyere! - kérleltem.
- Jójó, megyek. Jössz nekem eggyel!
- Oké jön, kb fél óra és itt lesz - adtam helyzetjelentést a fiúknak. - Na a srácoknak szóltunk, hogy minél később jöjjenek, vagy a saját lakásukba menjenek, mi meg most megyünk. Sok szerencsét tesó - köszönt Harry.
- Nehogy elszúrd - néztem komolyan rá. Aprót bólintott, aztán megölelt. Már az ajtóban voltunk, mikor Zayn kiabált.
- Hé srácok, köszönöm. - megrántottam a vállam, jelezve, hogy semmiség, aztán beültünk Harry kocsijába, és elhajtottunk. Egy nagy barackszínű ház előtt álltunk meg.
- Hazz, hol vagyunk?
- Ez a házam - válaszolt miközben a kapuba benyomkodta a kódot, mire az kinyílt.
- Hogy-hogy eddig nem mutattad? - érdeklődtem.
- Hát, már 1 hónapja folyton stúdióba járkálunk, így mindannyian a Direction házban voltunk.
Bent körbevezetett, ami röpke 1óráig tartott. Nagy ház? Ugyan, dehogy.
Az óriási nappaliban kék árnyalatok uralkodtak, kivéve a fotelek, azok halványzöldek voltak. Középen volt egy hatalmas tv, amibe mindenféle játék konzolok voltak dugva.
A nappali mellett az étkező volt, vele egybenyitva a jól felszerelt konyha. A hűtőben volt kb. 10üveg Nutella. Álomvilágggggg*-*
A földszinten volt egy vörös-arany színekben pompázó fürdő is.
Az emeleten volt 5 hálószoba, 1 vendégszoba, 2 fürdő és egy olyan szoba amiben volt pár hangszer. Bár ha jobban belegondolok csak Harry él itt, szóval úgy értelmesebb, hogy 1 háló és 6 vendégszoba. Na mindegy...
Csak Harry szobájába mentünk be, ahol fura módon teljesen rend volt. Ezt szóvá is tettem.
- Mióta vagy ilyen rendszerető?
- Eltudnád képzelni rólam, hogy én rakodtam el? - nézett csodálkozva. Megráztam a fejem. - Akkor jó. Amúgy a takarítónő volt a tettes. Most újra kupit kell csinálnom, mert ez így irritál - mondta mérgesen, de látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan.
Egyébként nagyon jó szobája volt. Teljesen tükrözte Harry egyéniségét. Volt pár kép a falon, amin a srácokkal, barátokkal, a családjával és az egyiken Gemmával van.
- Ő a nővérem, Gemma, még mielőtt másra gondolnál - mutatott a lányra.
- Elfelejtetted, hogy Directioner voltam? Tudom ki kicsoda  Az uncsitesóid nevét is tudom - mondtam büszkén.
- Azt mégis honnan? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- A Directionerek olyanok, mint az FBI. Még az izétek méreteit is tudjuk - válaszoltam röhögve. - Ja, és az ultrahangos képeitek is megvannak
- Okéééé. Jó tudni. De ez ijesztő. Mit nem tudnak rólunk?
- Ha jobban belegondolok, mindent tudnak. Max azt nem, hogy mi a csengőhangotok, meg, hogy mikor keltek. De ezek felszínes dolgok, szóval mindegy.
- Egy pillanat, kiírok valamit Twitterre - mondta.
Addig én is felmentem, és láttam, hogy mit írt ki.
@Harry_Styles: a csengőhangom jelenleg jóbarátomtól, Olly Murstól a Troublemaker. Ezt az infót köszönjétek @Cara_Higgins-nek:D
Mindezek után, sokat beszélgettünk úgy mindenről, csináltunk képeket, aztán hazavitt Harry, mert időközben eszembe jutott, hogy holnap szeptember 1. lesz, azaz kezdődik a suli.