Fifteenth Part

Haliiiii emberek. El sem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom, hogy nem volt rész, de valahogy sosem jött össze. Nem garantálom, hogy hamar lesz rész, mert elég elfoglaltak vagyunk Pennyvel, de azért megpróbáljuk:) CaraS xxx.


Mielőtt visszamentem volna az unalmas ofő órára, megbeszéltük Harryvel, hogy idejön suli után, és elmegyünk egy közeli cukrászdába  mint 2normális tinédzser. Semmi Harry Styles a One Directionból, csak Harry, egy 18éves átlag srác.
A sulinak viszonylag hamar vége lett, mert csak pár dögunalmas ofőit kellett végigülni. Persze, az sem volt olyan unalmas, mert Adammal jól elvoltunk. Alufóliákat dobáltunk a többi osztálytársunk fejéhez, meg ilyenek. Nagyon imádtak minket. Főleg Nic. Úgy nézett rám, mint aki egy kanál vízben képes lenne megfojtani. És mi erre mondtunk, hogy BFF... Bocsánatot viszont akkor sem fogok kérni. Még a vak is látja, hogy kezdettől van valami különös szikra Zayn és Nic között. Csak ő nem. Azt hiszi, hogy jobb neki Jake-kel. De köztük akkor sincs szikra.
- Hahó C, itt vagy? - integetett Adam a fejem előtt. Épp a suli előtt ültünk egy padon. - Szóval, azt kérdeztem, hogy van-e kedved eljönni velünk este bulizni?
- Öhm...ja - mondtam rövid gondolkozás után. - Harry jöhet?
- Persze. Akkor 8kor a szokásos helyen. Na csá - intett, és el ment a nem messze álló szőke plázacica társaságában.
A szokásos hely alatt azt a szórakozó helyet értette, ahova kb hetente mentünk, mikor szomorúak voltunk, vagy csak beakartunk rúgni. Kb 15éves korunk óta járunk oda. Többnyire ketten, de párszor jöttek velünk Adam haverjai is. Nic nem nagyon szeret velem buliba jönni, mert akkor neki kell lekoptatni rólam a pasikat. Persze, Adamnek ez könnyebben megy, mert csak ránéz a pasira, és az el is húzza a csíkot. Adam eléggé menő ilyen dolgokban. Hosszú, raszta haja van, fülbevalója, és izmos bicepszén egy amolyan ,,kemény fiú vagyok'' tetkó. Sötétben, néha még én is megijedek tőle. Persze nincs mitől. Úgy ismerem őt, mint a tenyeremet. Ez annak köszönhető, hogy mióta az eszemet tudom szomszédok vagyunk. Igazából, olyan nekem mintha egyetlen tesóm lenne. Bár nem vagyunk túlságosan összenőve. De azt tudom, hogy bármi baj van, és senki nincs mellettem, akkor ő ott van. És ez így van fordítva is.
Hosszas elmélkedés közben azt vettem észre, hogy valaki a nevemet hajtogatja. Nem más volt, mint az én Harrym.
- Na, Cara, itt vagy, vagy nyitott szemmel alszol? - kérdezte, majd végül, mivel még mindig ugyanúgy ültem, megpuszilta a számat.
- Igen, itt vagyok, csak kíváncsi voltam, hogy mit fogsz csinálni - mosolyogtam rá. Beletúrtam göndör hajába, és megcsókoltam, miközben ő átkarolta a derekamat. De ezt a tökéletes pillanatot is megzavarták.
- Úristen, ott van Harry Styles, és épp a barátnőjével smárol! - ordította az utca másik oldaláról egy kb. 12-13éves csaj. Egyből szétrebbentünk, de már késő volt. Paparazzók hada rohant felénk.
- Bármit mondanak, ne válaszolj! - figyelmeztetett Harry. - És most gyere.
Elindult a kocsija felé, és mivel szorosan fogta a kezemet, így magával húzott. Gyorsan kinyitotta a kocsit, és beültünk. Beindította a motort, de egy volt a baj. A paparazzók körbe vették a kocsit.
Végül lassan, elindultunk, és mivel követtek, inkább hozzánk mentünk.
Sosem járt nálunk még, ezért körbevezettem. Utoljára a szobámat hagytam. Mikor kinyitottam az ajtót, gyorsan be is csuktam. Elfelejtettem levenni a posztereimet. Egy Justin Bieberes kivételével mind 1Ds volt. Meg vol vagy 30 nyomtatott kép Harryről, és azok közül nem egy félmeztelen. Jujjj de ciki.
- Na, nem nézhetem meg a szobádat? - kérdezte összevont szemöldökkel.
-Nem...mert hatalmas kupi van - kamuztam, de utána rájöttem, hogy jobb is eszembe juthatott volna.
- Cara, nem láttad még az én szobámat. És amúgy sem riadok meg egy kis kupitól - mosolygott.
- Akkor se!
- Mér mi van bent? Egy gumi-Harry-baba? - nevetett.
- Nem az nincs - feleltem kissé kínosan.
- Ha nincs esetleg egy másik fiú bent, nyugodtan beengedhetsz - ölelt meg nyugtatóan.
- Na jó, gyere. De ígérd meg, hogy nem röhögsz ki! - adtam meg a derekam.
- Ígérem, Felségem - tette a szívére a kezét. Zabálnivalón nézett ki.
Lassan benyitottam, és bementem a szobámba. Harry követett, és körbenézett. Először olyan furcsa fejet vágott  majd elnevette magát.
- Tudtam, hogy nem tartod be - mondtam durcásan.
- Ezért nem akartad, hogy bejöjjek? Ugyan, ez nem ciki. Inkább aranyos - mondta és megcsókolt. Olyan volt mint pár órája a suli előtt. De ez sokkal romantikusabb volt. Messze a paparazzóktól és a külvilágtól. Nem érdekelt jelen pillanatban senki. Úgy éreztem csak mi ketten vagyunk a világon, és csak az számított. Azt kívántam hogy tartson ez örökké. De mint mindennek, ennek is vége lett.
Leültem az ágyamra, Harry az ölembe rakta a fejét, és így beszélgettünk órákon keresztül.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a telóm.
- Szia C. Hol vagy? - kérdezte Adam. A buli. Teljesen kiment a fejemből.
- Felöltözök, és megyünk is. Bocsiiii - ezzel kinyomtam. - Harry, lenne kedved bulizni egyet?
- Persze. De nem kéne valami mást felvennem? - kérdezte.
- Nem jó vagy így. Inkább segíts kitalálni, hogy mit vegyek fel.
Végül egy sötétkék flitteres ruha mellett tettük le a voksunkat. Elmentem a fürdőbe, ahol felvettem, és hipersebességgel megcsináltam a sminkemet. A hajamat csak simán kibontottam, így lágy hullámokkal hullott a vállamra.
Harry a konyhában várt rám, és mikor meglátott elakadt a szava.
- Jó leszek így? - kérdeztem.
- Úgy nézel ki, mint egy angyal - mondta, még mindig tátott szájjal.
- Én azt nem mondanám, de azért köszönöm - válaszoltam szégyenlősen. Sosem voltam igazán kibékülve a kinézetemmel, bár mások mindig azt mondták, hogy butaság amit mondok.
- Pedig mondd, mert igaz. Nálad tökéletesebb embert még nem láttam - mondta, majd magához húzott, és gyengéden megcsókolt.

Fourteenth Part

Sziasztok!
Ne haragudjatok a hosszas kimaradásunk miatt, de elég sok dolgunk volt, és -ezen nincs mit tagadni- nem a blogolás volt az első gondulatunk. Szóval, bocsássatok meg.
A kövi rész teljes egészében Nic lesz, mert most CaraS. "üzemen kívül van".

We hope, you"ll enjoy it.

xx, penny.'

Ma csak ofői volt Bielssel, az osztályfőnökkel. Elmondta, hogy most bejön egy új tantárgy, a pályaválasztási, de szerencsére a rajz és az éneknek végre vége van. Természetesen lenyomta a "mindjárt itt az érettségi, most váltok igazából felnőtté... blablabla" dumát. Majdnem bealudtam, de szerencsére Elise megbökte a vállam.
Mikor véletlenül (na jó, szándékos volt) hátrapillantottam, megláttam, ahogy C és Adam milyen jól érzik magukat. Ezen jól besértődtem, tekintve, hogy elvileg Adam velem is nagyon jóban van, meg mert én itt szenvedtem, ők pedig ott röhögcséltek.
Dulifulisan visszafordultam, és ezt El is észrevette, úgyhogy megkérdezte, hogy mi bajom. Erre én vetettem rá egy "mindentutálok" pillantást, úgyhogy aznap már nem zargatott.
Gyorsan hazamentem, még nem is kajáltam meg (ez azért van, mert egyszer gratuláltam a konyhás néninek, de kiderült, hogy csak kövér volt - azóta félő, hogy megmérgez) apunak csak futólag köszöntem, majd magam mögött becsaptam az ajtót. Ledobtam a táskám, és rávetetődtem az ágyra. Az arcomat belefúrtam a Hello Kitty-s párnámba, majd megpróbáltam bőgni, de nem jött könnyem. Rájöttem, hogy nem vagyok szomorú, sem csalódott - egyszerűen csak üres. Elvesztettem a legjobb barátnőmet, és öt olyan embert, akivel akaratomon kívül kezdtem jóba lenni. Ez olyan volt, mintha egy kis darabot téptek volna ki a szívemből.
Gondolatmenetemből apa hangja zökkentett ki. Felkiáltott, hogy "jött egy barátom". Tudat alatt egy kicsit reménykedtem, hogy Cara az, de ismerve makacsságát tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni.
És nem tévedtem, az ajtó előtt ugyanis Louis állt. Tökre ledöbbentem, azt hiszem ő volt az utolsó, akire számítottam. Meglepődöttségem meg sem próbáltam palástolni.
- Hát te mit keresel itt?
- Beszélhetnénk négyszemközt? - biccentett apa felé, aki udvariasan kioldalgott.
- Szóval, mit szeretnél mondani? - fordultam felé.
- Nicole, én teljesen kész vagyok! - fakadt ki, én pedig elképedve néztem az amúgy mindig jókedvű, és vicces srácot - Zayn ki van akadva, mert nem úgy sült el a magánakciója, ahogy akarta - amiről mellesleg nekünk senki sem szólt. Harry összeveszett vele, mert Cara nincs jóba veled. Liam lelépett Dani szüleihez, Niall pedig totál lebetegedett, ezért nem teheti be a lábát hozzánk. Én pedig egyedül állok a frontvonalon, két jó barátom között. Nem tudunk próbálni, meg forr közöttük a levegő. Paul tisztára odavan - zúdította rám a panaszáradatot, majd lehuppant a nappaliban lévő karosszékbe.
- Mégis mit vársz tőlem? Én tehet róla, hogy ezt követetelte tőlem? Én tehetek róla, hogy Cara annak ellenére, hogy barátom van, ellenem szállt be? Én tehetek róla? - förmedtem rá, mert nem éreztem teljesen jogosnak a felháborodását.
- Nézd, tudom, hogy te kezdeményeztél. Tudom, hogy nem Zaynnek kellett megtenni az első lépést, hanem te cselekedtél. Ez azért jelent valamit, nem? - nézett rám fáradt mosollyal.
Éreztem, hogy az arcom lángba borul. A fiúk ennyire pletykásak lennének?
- Nem, nem jelentett semmit! - mondtam, de úgy, mintha igazából magamat győzködném. - Jó, mit vársz tőlem? - adtam meg magam.
- Azt, hogy békülj ki Caraval. Kezdetnek elég. - mondta, majd feltápászkodott.
Még vacsoránál is a fülembe csengtek a szavai, így nem igazán tudtam apura figyelni, aki tesitanár lévén valami izületi gyulladásról beszélt. Szerencsére ebben a beszélgetésben csak ő dumált, úgyhogy néha mondtam egy "aha"-t meg "szerintem is!"-t, ezzel le is tudtam.
Valójában nem értem Louist. Miért nekem kell bocsánatot kérni? Szerintem nem én voltam az, aki beleütötte az orrát mások szerelmi ügyeibe.
A telefonomból felcsörrent a Diamond (szigorúan feldolgozás, az eredetit nem szeretem), ezért felkaptam a telefonom. Jake. Teljesen letaglóztam, mert el is feledkeztem róla.
- Szia! - szóltam bele derűsen, mármint megpróbáltam minnél derűsebbnek tűnni.
- Szia! Figyu, ráérsz ma este? - kérdezte.
Úgy éreztem, hogy most nem tudnék a szemébe nézni, úgyhogy megpróbáltam kimászni a találkozás alól.
- Hát, nem is tudom, eléggé sok házim van... - füllentettem, pedig még csak rendes órák se voltak.
- A suli első napján?
- Tudod, tizenkettedik, itt már nyomatják rendesen a tanulást...
- Csak egy órára, légy szíves! Oda megyek érted! - kérlelt, én meg megadtam magam. Valamikor szembe kell néznem vele.
- Jó, rendben - sóhajtottam - De akkor most gyere!
- Rendben, indulok.
Lenyomtam a telefonom, és rádobtam az ágyra. Benéztem a szekrényembe, de rájöttem, hogy nem tudom, mit vegyek föl. Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy - Londonhoz híven - csöpörög az eső.  Végül a mintás gatyám mellett, a vajszínű pólóm és cipőm mellett döntöttem,  majd miután felöltöztem még bedobtam az Éhezők viadalát (könyv változatot).
Az ajtó csöngésére lerohantam, gyorsan szóltam apunak, hogy elmegyek, majd, miután kiszaladtam, bepattantam az autóba.
- Szia! - adott egy puszit az arcomra.
- Hova megyünk? - kérdeztem az utat kémlelve.
- Meglepetés - somolygott, és ezután csöndben autóztunk.
Mikor megérkeztünk, egy autóbontó szerűséghez értünk. Kiszálltam, majd bevezetett egy kis házikó szerűségbe. Mikor beértünk, áporodott szag ütötte meg az orromat.
A helység végében egy zongora állt. A kis ablakból pont rásütött a fény, Jake pedig leült elé, és játszani kezdett.
Gangsta's Paradise - ismertem fel a számot. Akusztikus, zongorára írt változat volt, és Jake énekelt mellé. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép hangja van. Olvadozva hallgattam, majd amikor végzett, leült mellém.
- Hogy tetszett? - kérdezte mosolyogva, én pedig áradozni kezdtem neki.
- Fantasztikus voltál! Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni!
- Hát, apám megtanított. Tudok még gitározni, fuvolázni, dobolni, és egy kicsit trombitálni - mondta, nekem meg tátva maradt a szám.
- Hát, én még énekelni sem tudok - nevettem.
Kihúzott a sarokból egy kis polifónszerűséget, majd rádőlt, én meg mellé feküdtem. Pár percig csöndben voltunk, majd felém fordult.
- Nicole?
- Hmm? - kérdeztem felnézve.
- Szeretlek.
Teljesen kiakadtam. Tegnap megcsókoltam egy pasit, aki nem a barátom, ma meg, az a srác, aki a barátom, kijelenti hogy szeret.
Hogy mondhatnám neki, hogy én is?
Végül egy szó sem jött ki a toromon Jake arcáról pedig lefagyott a mosoly. Éreztem, hogy valamit válaszolnom kéne, ezért ezt sikerült kinyögnöm.
- Őőőőő... köszi. -mondtam, mire majdnem fejbecsaptam magam.
Jake felült, és elkezdte összeszedni a cuccait.
- Tudhattam volna... - mormolta maga elé.
- Mi tudhattál volna? Hova mész, Jake? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Tudhattam volna, hogy te nem érzel ugyanígy! - felelte, immáron az ajtóba állva.
- Jake, figyelj, nekem ehhez várni kell...
- Ha nem jön egyből a szádra, nyilván nem így érzel! - mondta, majd becsukta az ajtót és elviharzott.
Pár percet még kiabáltam utána, majd sírva visszafeküdtem a polifónra. Kinnt már sötétedett, ezért összeszedtem magam, és elmosódott, kisírt sminkkel elindultam.
Otthon csak intettem apunak, majd levetettem magam az ágyra. Magamnak mérlegeltem a dolgokat. Két nap alatt mínusz 7 barátot vesztettem, valamennyit az e-legjobbbarátnőm keze által.
Mostmár tuti annyi lesz Caranak!

Thirteenth Part

Sziasztok!
Huuuuuuuh, el nem tudjátok képzelni, hogy mennyire boldogok vagyunk C-vel. Meglett a három komiiiii! :))) köszönjük szépen! Ezért már hozzuk is a kövi részt! :) [most nincs kommenthatár, de gyerünk, gyerünk, jöjjenek azok a komik! :)] xxxxxxx, PennyM, CaraS.
 
Leblokkoltam. Hogy mivan? Mit akar ez tőlem? Olyan érzésem volt, mintha egy vödör jeges vizet öntöttek volna rám. Bár úgy éreztem, mintha a torkom teljesen száraz lenne, sikerült kinyőgnöm egy mondatot:
- Te teljesen meg vagy őrülve?! - rivalttam rá, de úgy tűnt, hogy meginghatatlan a határozottsága.
- Nem tudom, lehet, hogy meg vagyok őrülve, tekintve, hogy a pasid az egyik jó haverom. - felelte egy vállvonás közepette - De ettől függetlenül megegyeztünk. Én megtettem amit te kértél, most rajtad a sor.
- De az előbb magad mondtad! Hogy Jake az egyik haverod, aki mellesleg a barátom! - a szemem villámokat szórt - Miért akarod ennyire azt a csókot?
Életemben először sikerült Zayn Malikot zavarba hoznom.
- Mert... Nem tök mindegy?! Megállapodtunk! - most már ő is dühösebb hangnemre váltott.
Ekkor olyat tettem, amire soha nem számítottam. Odaléptem hozzá, és megcsókoltam. Én! Nicole Baker, akinek szent meggyőződése, hogy egy csók csak olyan embernél sülhet el, akivel legalább egyszer randiztak!
De nem volt rossz érzés. Sőt, kifejezetten jó. Bizsergés járta át a testem, és a karomat a dereka köré fontam, ő pedig a tenyerébe vette az arcomat. Ki tudja, hány percig álltunk ott, ölelkezve és csókolózva, de amíg össze voltunk fonódva, nem gonolkodtam. Ám amikor szétváltunk, az agyam kitisztult, és mérhetetlen düh járt át, nem is kis bűntudattal vegyítve. Zayn természetesen csak mosolygott.
- Remélem most rohadt boldog vagy! - kiabáltam rá - Most, hogy kvittek vagyunk, ne várj tőlem semmi mást!
Felkaptam a táskám, és elindultam az ajtó felé. Zayn még utánam kiáltott, de már hátra sem fordultam.
- Csak emlékeztetlek, hogy nem én csókoltalak meg, hanem te engem.
Bevágtam az ajtó, de olyan erővel, hogy egy kép leesett a falról. Iszonyú dühös voltam. Főleg Zaynre, de leginkább Cara-ra. Tudtam, hogy az ő keze volt ebben.
- Találkozunk nálatok. Most! - szóltam bele a telefonba, meg sem várva a válaszát. Felpattantam a buszra, és egyenesen hozzájuk mentem. A kapu előtt várt.
- Caroline Higgins, te mocsok szemét! - ordítottam rá, de úgy, hogy hátra kellett lépnie - Mégis hogy volt képed szabotálni a kapcsolatomat Jake-kel?! MÉGIS HOGY?!
- Nic, én csak Zaynnek akartam segíteni... - habogta. Nagyon zavarban volt.
- Áhá, szóval így állunk! Fogadjunk, hogy csak azért segítettél, hogy a kis Harrydnél bevágódj! Látom, alig 1 hónapnyi ismertség után fontosabb a vele való kapcsolatod, mint az enyém, ami már 17 éves múltra tekint vissza! - remegtem a dühtől, de Cara arcizma is megrándult.
- Nem, nem azért csináltam! Képzeld el, azt akartam, hogy boldog legyél! És bocs, hogy egyszer, Matt után végre boldog vagyok! Ne haragudj, néha nekem is vannak jó pillanataim!
Előszőr egy kicsit megszeppentem, de visszanyertem a lélekjelenlétem.
- És te csak úgy lehetsz boldog, ha elronthatod valakinek a kapcsolatát! Gratulálok, most vágtál sutba egy régi barátságot! Itt mi végeztünk!
Sarkon fordultam, és elvágtattam hazáig. Gyorsan köszöntem apának, majd felrohantam a szobába. Arra számítottam, hogy Cara majd hívni fog, de nem így történt. A telefonom nem csörgött.
Másnap
Reggel hisztisen keltem, nem csak a tegnapiakért, hanem mert megint csak nyolc órát tudok aludni suliidőig. A hajam megint úgy állt, mint a szénaboglya, amit sehogy se sikerült kifésülnöm. Ezért morbid módszerekhez kellett folyamodnom, elővettem az ősöreg hajvasalónkat, és megpróbáltam rendbe hozni a hajam. Bár valamennyire javított a helyzeten, jó égett szaga lett.
Ami még ennél is jobban kiakaztott, az az egyenruha volt. Utáltam, mert szoknyát kellett felvenni, és egyszerűen utáltam a szoknyákat.
Késve indultam el, ezért apunak kellett bevinni. Elhaladtam Cara mellett, de sem ő, sem én méltattuk egymást egy pillantásra sem.
Felsorakoztak az osztályok. Mivel C mellé nem, kénytelen voltam Josie Dorsenspring mellé állni. Ő természetesen csak úgy ontottam magából a szavakat, de én nem válaszoltam neki.
- Szervusztok kedves új, és régi diákok! - szólt bele derűsen a mikrofonba Mr Darren, az igazgató. - Az idei tanév reméljük ugyanolyan jól fog kezdődni, és végződni mint az előző!
Ezen kívül még vagy fél órát beszélt, aztán az igazgatóhelyettes, majd végre felmehettünk az osztálytermünkbe. Újra választás elé álltam: ki mellé üljek? Végül csak simán levágódtam Elise Salvador mellé, aki szerencsére eléggé szűkszavú volt. Jó kis tanévnek nézünk elébe...

 
Tegnap este rendesen összevesztünk Nickkel. De nem tehetek róla, hogy nem veszi észre, hogy Zayn és ő egymásnak teremtettek. Már az első pillantásuknál izzott köztük a levegő. De Jake rosszkor volt rossz helyen. Jó fej srác, de nem illik Nichez.
De persze Nic azt hiszi, hogy mindezt Harryért csináltam. Az eszébe se jut, hogy csak jót akarok neki. Az nyugtat csak, hogy előbb-utóbb rájön, hogy igazam van. Csak kérdés mennyi az az előbb-utóbb. Remélem ma reggel. Mert semmi kedvem valamelyik hülye osztálytársam mellé ülni.
- Car, elvigyelek? - jött a kérdés Paul felől.
- Köszi, de most inkább gyalog mennék.
- Nic miatt vagy így kiborulva? - nézett rám megértőn.
- Ezt honnan tudod? - lepődtem meg.
- A srácok mondták. De nyugi, úgyis megbocsájt. Emlékszel mikor legutóbb valami hülyeségen összevesztetek? Pár napig rosszban voltatok, de kibékültetek, mert egyedül unatkoztatok - ölelt meg. Ezért is szeretem nagyon. Mert ő megért. Jobb apát nem is kaphattam volna. Bár kiváncsi vagyok az igazi szüleim milyenek lehettek, Linéket el nem cserélném.
- Az a baj, hogy ez most nem kis dolog. Miattam csalta meg Jaket. Na megyek, mert elkések. Puszi - intettem, és kimentem az ajtón.
Gyönyörűen sütött a nap, de nem lett jobb kedvem. Mért vagyok ilyen hülye? Mért? Elnézve Nicket és Jaket, nagyon jól megvoltak. Zayn meg nélkülem is kitudot volna találni valamit.
A hangulatomat csak Harrs SMS-e dobta fel:
Jó sulit, Kicsim!
Visszaírtam, hogy köszi, aztán elraktam a telefonom, mert már odaértem a sulihoz. Oda akartam volna menni Nickhez, de a gyilkos pillantása miatt inkább nem tettem. Elmentem előtte, és odaálltam egy csajhoz, akit még talán el is viselek, mert ovistársam volt. Rosalie Benett.Nem vagyunk puszipajtások, de egész jóban vagyunk.
Az évnyitó dögunalom volt. Régebben ilyenkor mindig röhögtünk, mert elszórakoztunk az igazgatóhelyettes akcentusán. Több éven át Franciaországban élt, így francia akcentussal beszéli az angolt. Hát most nem tűnik olyan viccesnek.
A hosszú monológ után felmentük a terembe. Leültem az utolsó padba, aztán vártam, hogy leüljön mellém valaki. Egyből levágódott a legjobb fejebb osztálytársunk, Adam Tenessy. Legalább a legtöbb órán nem fogok unatkozni.
- Mizu, Higgins? Hogyhogy nem Baker mellett ülsz? - suttogta miközben az ofőnk a továbbtanulásról prédikált.
- Csak összevesztünk egy hülyeségen - legyintettem.
- Oké. És mi van a sztárocskáddal? - kérdezte.
- He?
- A One Direction-os szépfiúd. Mi van köztetek?
- Ezt honnan tudod? Senkinek nem mondtuk el. Papparazzikat meg nem láttunk - furcsálltam.
- Az egész sajtó rólatok beszél. Nem hallgattál mostanába BBC Radiot? Minden szám közben azt nyomatják, hogy szerintük milyen szép ''Carry''... Ja és egy csomó dolgot kiderítettek rólad - magyarázta.
Szünetben Lin is hívott.
- Caroline Higgins! Megmondanád mért hívogatnak mindig téged keresve, és hogy miért jött több száz levél neked? - kérdezte ingerülten.
- Később megmagyarázom, de most beszélnem kell Harryvel.
Szinte le se nyomtam, mikor újra hívtak. Harry.
- A sajtó megtudott minket. Sajnálom.

Twelfth Part

Sziasztok!

Tudjuk, nem igen szoktunk bejelentkező szöveget írni, de most közölnünk kell valamit.
A részeket  nagyon sokan megtekintették, de ennek ellenére nem érkezett egy komi sem, márpedig ezt a történetet nem magunknak, hanem nektek írjuk. Ezért, a következő részt (13) csak akkor hozzuk, ha minium 3 komment jön. 
Ezért, csak rajtatok áll, hogy lesz-e kövi rész. Hajrá!
xoxo, CaraS, PennyM.




Dühösen ültem a buszon, de az agresszióm rögtön elszállt, mikor megláttam Elenort és Danit rengeteg shopping-baggel a kezükben. Örömmel fogadtak, és rögtön bevetettük magunkat a ruhák világában.
A csajok rettentő szórakoztatóak. Hihetetlenül okosak, és tök jól el lehet velük beszélgetni. Jó két órát vásároltunk (az vetett véget a dolognak, hogy levásároltam a fele bankkártyámat), ezért beültünk egy kávéra. Rengeteget dumáltunk, és persze végig kellett vennünk a hogyan-jöttem-össze-Jakkel és az úristen-de-édes részt. Vicces volt, ahogy olvadoznak, miközben mesélem, ezért inkább nem osztottam meg velük a kételyeim Jake-kel kapcsolatban. Nem kevesebb, mint 10 forrócsokit fogyasztottunk el.
- A-a! - csaptam nevetve Dani kezére - Én fizetek! Én rángattal ide titeket.
- De mi meg örömmel jöttünk! - vigyorgott.
- Ha ti összeverekedtek, akkor nekem kell fizetni. - szállt be a beszélgetésbe El.
- Akkor harmadoljunk. - mosolyogtam. - Fejenként....
- 2, 50 font. - vágta rá Dani.
- Azt, te aztán gyorsan számolsz. - néztem rá csodálkozva.
- Hát 7 font 50 centet nem nehéz három felé osztani. - nevetett.
- Jól van, a matek nem az erősségem! - emeltem fel a kezem védekezve.
Fél hatkor egy-egy puszival elbúcsúztunk. Dudorászva szálltam fel a buszra. Lehuppantam az eyik üres székre, bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és max hangerőn hallgatni kezdtem a Scream & Shout-ot.
Még nem is értem a szám végéhez, amikor csörögni kezdett a telefonom. A Caraaaaaaaa név villogott rajta, a közös képünk alatt.
- Szia Car - köszöntem bele.
- Csá, Nick. Figy, ide tudnál jönni a Direction-házba?
- Minek?
- Majd itt elmondom, csak gyere ide - mondta.
- Car, most jövök Sohoból. Nincs kedvem Nottinghambe menni - húztam el a szám.
- Nicole, kérlek, gyere! - nem tetszett nekem ez a titkolózás.
- Jójó, megyek. Jössz nekem eggyel! - mondtam, majd lenyomtam.
30 perc kutyagolásba telt, mire odaértem a Direction házba. Hosszú ideig nyomtam a csengőt, de senki sem nyitott ajtót. Meglepetésemre az ajtó nyitva volt, ezért benyitottam.
- Hahó? Cara? Van itthon valaki? - kiáltottam el magam.
Senki sem válaszolt, de találtam egy cetlit az asztalon. Kövesd a nyilakat -ez állt rajta.Nem értettem mire céloz ezzel, de aztán megpillantottam egy piros nyílat. Elkezdtem követni az útvonaljelzőket, amikből kb. 11 volt. Keresztül-kasul járta be a házat, egy idő után már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Végül, az utolsó egy kis szobára mutatott, amiben még egyszer sem voltam. Előszőr kopogtam, de miután nem jött válasz, óvatosan benyitottam.
Az ajtó egy alacsony mennyezetű szobába nyílt. A kék tapéta alatt lambéria futott, és a szobában kellemes illat terjengett. Mikor végre a szoba végére értem, megpillantottam valakit. Nem Cara-t.
Hanem Zayn-t.
- Mi folyik itt? Hol van Cara? - kérdeztem tőle meglepődve.
- Eleget vártam. Azt akarom, hogy váltsd be az igérted. Most. Csókolj meg engem.


 Hogy miért hívott Harry? Randit kellett szerveznünk Zaynnek és Nicknek. Picit csalódott voltam, de hát sebaj.
- Nos, most nem tudom mit csinál, de miután végzünk a díszitéssel felhívom, hogy jöjjön ide. A továbbit Zaynnek kell tudni - mondtam a tervet.
- Oké, de milyen legyen a díszítés? - kérdezte Zayn.
- Hát mondjuk... rakjunk nyilakat a padlóra ami elvezeti őt a te szobádba. - Ez tetszett ennek a két idiótának (a többi valami foci meccsen van), úgyhogy nekiálltunk nyilakat vagdosni. Közben elvágtam a kezem. Ez vagyok én, Cara Higgins! Na mindegy, folytattam is a vágást. 1óra alatt kész is lettünk, leraktuk a nyilakat, aztán mivel még csak 3óra volt, ezért betettünk egy filmet és megnéztük. Nagyon jó volt, Jennifer Lawrence volt a főszereplő, aki szintén a kedvenceimhez tartozik. Idő volt, úgyhogy megcsörgettem Nicolet.
- Szia Car - köszönt.
- Csá, Nick. Figy, ide tudnál jönni a Direction-házba? - kérdeztem.
- Minek?
- Majd itt elmondom, csak gyere ide.
- Car, most jövök Sohoból. Nincs kedvem Nottinghambe menni - felelte vonakodva.
- Nicole, kérlek, gyere! - kérleltem.
- Jójó, megyek. Jössz nekem eggyel!
- Oké jön, kb fél óra és itt lesz - adtam helyzetjelentést a fiúknak. - Na a srácoknak szóltunk, hogy minél később jöjjenek, vagy a saját lakásukba menjenek, mi meg most megyünk. Sok szerencsét tesó - köszönt Harry.
- Nehogy elszúrd - néztem komolyan rá. Aprót bólintott, aztán megölelt. Már az ajtóban voltunk, mikor Zayn kiabált.
- Hé srácok, köszönöm. - megrántottam a vállam, jelezve, hogy semmiség, aztán beültünk Harry kocsijába, és elhajtottunk. Egy nagy barackszínű ház előtt álltunk meg.
- Hazz, hol vagyunk?
- Ez a házam - válaszolt miközben a kapuba benyomkodta a kódot, mire az kinyílt.
- Hogy-hogy eddig nem mutattad? - érdeklődtem.
- Hát, már 1 hónapja folyton stúdióba járkálunk, így mindannyian a Direction házban voltunk.
Bent körbevezetett, ami röpke 1óráig tartott. Nagy ház? Ugyan, dehogy.
Az óriási nappaliban kék árnyalatok uralkodtak, kivéve a fotelek, azok halványzöldek voltak. Középen volt egy hatalmas tv, amibe mindenféle játék konzolok voltak dugva.
A nappali mellett az étkező volt, vele egybenyitva a jól felszerelt konyha. A hűtőben volt kb. 10üveg Nutella. Álomvilágggggg*-*
A földszinten volt egy vörös-arany színekben pompázó fürdő is.
Az emeleten volt 5 hálószoba, 1 vendégszoba, 2 fürdő és egy olyan szoba amiben volt pár hangszer. Bár ha jobban belegondolok csak Harry él itt, szóval úgy értelmesebb, hogy 1 háló és 6 vendégszoba. Na mindegy...
Csak Harry szobájába mentünk be, ahol fura módon teljesen rend volt. Ezt szóvá is tettem.
- Mióta vagy ilyen rendszerető?
- Eltudnád képzelni rólam, hogy én rakodtam el? - nézett csodálkozva. Megráztam a fejem. - Akkor jó. Amúgy a takarítónő volt a tettes. Most újra kupit kell csinálnom, mert ez így irritál - mondta mérgesen, de látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan.
Egyébként nagyon jó szobája volt. Teljesen tükrözte Harry egyéniségét. Volt pár kép a falon, amin a srácokkal, barátokkal, a családjával és az egyiken Gemmával van.
- Ő a nővérem, Gemma, még mielőtt másra gondolnál - mutatott a lányra.
- Elfelejtetted, hogy Directioner voltam? Tudom ki kicsoda  Az uncsitesóid nevét is tudom - mondtam büszkén.
- Azt mégis honnan? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- A Directionerek olyanok, mint az FBI. Még az izétek méreteit is tudjuk - válaszoltam röhögve. - Ja, és az ultrahangos képeitek is megvannak
- Okéééé. Jó tudni. De ez ijesztő. Mit nem tudnak rólunk?
- Ha jobban belegondolok, mindent tudnak. Max azt nem, hogy mi a csengőhangotok, meg, hogy mikor keltek. De ezek felszínes dolgok, szóval mindegy.
- Egy pillanat, kiírok valamit Twitterre - mondta.
Addig én is felmentem, és láttam, hogy mit írt ki.
@Harry_Styles: a csengőhangom jelenleg jóbarátomtól, Olly Murstól a Troublemaker. Ezt az infót köszönjétek @Cara_Higgins-nek:D
Mindezek után, sokat beszélgettünk úgy mindenről, csináltunk képeket, aztán hazavitt Harry, mert időközben eszembe jutott, hogy holnap szeptember 1. lesz, azaz kezdődik a suli.

Eleventh part

Bocsika, amiért csak most raktam ki, de totál meghülyült a blogger :// Viszont most megpróbálunk gyorsan jönni újjal :) Cara xxx



Ebéd után hazamentem, köszöntem apának. Mivel holnap kezdődik a suli, gyorsan átnéztem, hogy az összes kötelezőt elolvastam-e. Büszkeség és balitélet (tizedszerre olvastam el, egyik kedvenc könyvem) pipa, Zabhegyező pipa, Katleen Hops megmondja pipa (életem egyik legrosszabb könyve) és végül Dickens válogatott. Minden készen van.
Sóhajtva becsuktam a füzetemet, majd bekapcsoltam a laptopom. Felnéztem a pályaválasztási segédletre, de továbbra sem találtam semmi jót. Semmi hozzám illőt.
Kikapcsoltam a gépen, és inkább elkezdtem TV-t nézni. Nem volt semmi értelmes benne, ezért inkább felhívtam Jaket.
- Szia, Nicole! - köszönt bele a készülékbe derűsen.
- Mit csinálsz most? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Éppen apának segítek stúdióba.
- Akkor gondolom nem igazán érsz rá... - sóhajtottam.
- Sajnos nem.  Unatkozol?
- Nagyon - válaszoltam - De akkor hagylak. Szia.
Lenyomtam a telefonomat, majd visszafeküdtem az ágyra. Végül felhívtam Carat is.
- Baaaaaaaacks!!! - üvöltött bele, ezért el kellett kapnom a telefont a fülemtől.
- Szia, Cara. Halálra unom magam, nincs kedved most valamit csinálni? - kérdeztem reménykedve.

- Bocsi, Nicks - mondta - De most sajnos nem érek rá. Lindsey el kell, hogy kísérjem, mert most lesz az első vizsgálat. Még nem derül ki, hogy fiú-e vagy lány, csak hogy egészséges-e. - magyarázta.
- Persze, megértem. - válaszoltam. - Akkor, jó vizsgálatot. - mielőtt végig gondoltam volna ezt a hülye mondatot, már le is nyomta.
Még fél órát szenvedtem, majd eszembe jutott valami. Eleanor, Louis barátnőjével egész jóba lettem Liam buliján. És úgy is megadta a telefonszámát, úgyhogy gondoltam, rácsörgök.
- Halló? Eleanor Calder telefonja.
- Elenaor? Nicole vagyok.
- Á, szia, Nic! Mizujs? - kérdezte barátságosan.
- Igazából iszonyúan unom magam, és pont ezért hívlak. Most ráérsz?
- Most éppen igen. Mire gondoltál? Egy kis shoppingra? - nevetett.
- A számból vetted ki a szót - mosolyogtam, bár tudtam, hogy nem látja. - Mit szólnál, ha háromkor találkoznánk a Plázánál? A vendégem vagy egy kávéra.
- Úgy legyen. Ott találkozunk. Szia.
- Szia. - már éppen indult a kezem a lenyomó gomb felé, mikor Eleanor hangját meghallottam még a telefon túlsó végéről.
- Várj!
- Igen?
- Danit hozhatom? Minden vasárnap együtt ebédelünk, és mivel most vasárnap van, megint így lesz, és nem akarom ott hagyni...
- Persze, nem látom akadályát. - mondtam.

- Szuper! Akkor háromkor a plázánál.
2. 12 - olvastam le az órám számlapjáról.
Gyorsan lefürödtem, majd elkezdtem válogatni a ruháim között. Bár kinn nem volt hideg, de Londonhoz híven esett az eső, szóval a pólóm fölé csak egy pulcsit vettem fel, és felkaptam az esernyőmet.
Mivel apa mostanába eléggé ki van akadva, hogy nem tudja, merre járok, gyorsan elmagyaráztam neki az egész szitut. Az egészet.
- Szóval, azt mondod, hogy Paul útján ismered ezt a híres fiúbandát, és akkor vannak nekik a barátnőjik, és velük találkozol. - foglalta össze.
- Úgy, ahogy mondod. Akkor most mehetek? - kérdeztem.
- De ugye ezek a fiúk... ezek a fiúk normálisak, ugye? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.
- Nyugi apa. Minden oké.
- Nem adtál egyenes választ.
- Apa!
- Jójó, menjél. - emelte fel védekezően a kezét. De azért figyellek!
Mosolyogva elindultam az ajtóhoz, de apa utánam kiáltott.
- Ja, és Nicole! Anyád kérdezi, hogy hogy vagy.
- Mit érdekli? Foglalkozzon inkább a kis Craigjével. - kiáltottam vissza.
- Jaj, Nic, tudod, hogy nem haragudhatsz rá örökké! - sóhajtott fel az apám.
- Na csak figyelj! - feleltem, majd felkaptam a táskám, majd elindultam Soho irányába.



 Tegnap, miután Harry haza hozott (merthogy már többet vagyok náluk mint otthon) az ajtóban elbúcsuztunk egy hosszas csókkal. Mondanom sem kell, Paul pont akkor jött ki a postáért, úgyhogy végignézte az egészet. Bár tudom nem nagyon tetszik neki, de jó fej apa módjára nem szólt. Végül az lett belőle, hogy behívta Harryt ebédre. Sajna utána ment is de 10kor küldött egy smst amiben az állt, hogy: Álmodj szépeket, kicsim!
Hát sikerült szépeket álmodnom, mert Harryvel álmodtam. 

Reggel arra keltem, hogy Lin üvölt, hogy kész az ebéd. Igen, ténypeg reggel volt:D 
Gyorsan felöltöztem, megmostam az arcom, megfésülködtem és kimentem az ebédlőbe, ahol Lindsey rakta ki éppen a levest. Szorosan megöleltem, aztán leültem, és elkezdtünk enni. Paul mint mindig most is dolgozik. 
- Car akkor eljössz a vizsgálatra? - kérdezte Lin. Tudtam miről beszél, mert korábban már említette. Most fog kiderülni, hogy egészséges-e a baba.
- Még szép! Akkor megyek is rendbe tenni magam - álltam fel, és besiettem a szobámba.
Az asztalomon véletlen rápillantottam a naptárra. Augusztus 31. Holnap kezdődik az utolsó évem a suliban. Hiányozni fognak a többiek. Meg úgy alapból a sulis éveim. Hiszen ezekben az években jöttem rá mi a szerelem. Bár a vége rossz lett, az elejére nagyon is boldogan emlékezem vissza. Gólyatábor volt. Ott ismertem meg Mattet. Nagyon hamar összejöttünk, és imádtuk egymást. Az a pár hónap csodás volt... mígnem elment a haverjaival egy buliba és véletlen a szervezetébe jutott egy kis drog. És abból lett a függőség. Próbáltam leállítani, de mikor indultam szólni a szüleinek, olyat tett amit örökké el akatok felejteni. Persze Paulék mondták, hogy szakítsak vele, de 1.én szerettem, 2.nem olyan egyszerű egy drogossal szakítani...
Az elmélkedésemből a telefonom zökkentett ki. 
- Baaaaaaaacks!!! - üvöltöttém bele.
- Szia, Cara. Halálra unom magam, nincs kedved most valamit csinálni? - kérdezte. Bizonyára nagyon unja a fejét, ha a kiabálásomért sem csesz le.
- Bocsi, Nick, de most sajnos nem érek rá. Lindseyt el kell, hogy kísérjem, mert most lesz az első vizsgálat. Még nem derül ki, hogy fiú-e vagy lány, csak hogy egészséges-e - mondtam.
- Persze, megértem. Akkor, jó vizsgálatot - jó vizsgálatot? Jólvan Nic!;D 
Felvettem egy farmert egy fehér pólóval és kötött sapival (Harry design), mivel szabadidő ruhában  nem akartam elmenni itthonról. Raktam kis szempillaspirált és szájfényt, és elkészültnek állítottam magam.
Nem értem azokat az embereket akik átlagos napon kb 2órát készülődnek. Szerintem felesleges annyi ideig sminkelni. Akik szeretnek olyannak szeressenek amilyen vagyok, ne azért, hogy a sok sminktől normálisan nézek ki. Akik meg nem szeretnek, azok így jártak.
Mikor végeztem, kimentem a nappaliba, és leültem a kanapéra. Nemsokkal később Lin is végzett,.úgyhogy indultunk.
Út közben jött egy sms a barátomtól (olyan jó ezt kimondani).
Harry: Szia drágám! Ráérsz most?
Én: Szijjjjjja. Most nem, megyünk kórházba :/
Harry: Miért? Ugye nincs semmi bajod?
Én: Nem:D Most lesz a baba első vizsgálata, amin kiderül h egészséges-e :)
Harry: Mikor végeztek?
Én: kb 1óra
Harry: Akkor 1óra múlva találkozunk a kórház parkolójában
Én: Na ne parancsolgasson itt nekem, Uram!
Harry: Hölgyem, tudom h ezt imádja bennem:P 
Én: Én magát ugyan nem imádom!
Harry: Dehogynem!
Én: Nem és kész! Most mennem kell, puszi<3
Harry: Puszi? Megmondtam, hogy imádsz. Csók<3
Nem tudtam visszaírni, mert már megérkeztünk.
Hamar sorra kerültünk bent, és hál' Istennek a babával minden rendben van.
Kint, ahogy Harry ígérte, ott volt. Felém jött és végül édesen megcsókolt.

?

Asszem a cím mindent megmagyaráz. Valamiért a blogger meghülyült, mert nincs kint a rész, és Cara részét kitörölte. Na, mindegy, amint tudjuk, hozzuk a részt! Bocsi.
penny.'

Tenth Part

Bocsi a rövid részemért, de ehhez nem tudtam mit hozzátenni :) Cara xxx.



- Hölgyem, szabad egy táncra? - kérdezte udvariasan Harry, miközben cukin vigyorgott.
- Hát persze, Uram. Milyen udvarias lett mostanság! Kinek az érdeme? - kérdeztem, mikor már elkezdtünk táncolni.
- Egy szépségé, aki megbabonáz a személyiségével és, mint már említettem szépségége - válszolt. Eléggé elpirultam, szóval inkább melkasára döntöttem a fejem.
Táncolás után leültünk az asztalhoz vacsorázni. Nagyon romantikussá tette a gyertyafény, a halk zene, és a lasagne finom illata. Meg persz Harry, akivel nagyon jól elbeszélgettünk.
- Mesélsz cikis sztorikat? - kérleltem. Elmosolyodott, majd bólintott.
- Ahogy óhajtja.. Tavaly elaludtam a turnébuszon, és nem vettem észre, hogy Louis kivasalta a hajam. És mindezt akkor vettem észre mikor lementünk a buszról és a rajongók kérdezték, hogy mi történt velem. Ráadásul mikor megfogtam a hajam el sírtam magam - meséle nevetve. - Ezt biztos hallottad, de azért elmondom. Szóval, XFactorban fogadtunk Zaynnel, hogy ki fog kiesni. Vesztettem, ezért végig kellett futnom a vonat állomáson alsógatyában. Zaynnek meg lekellet volna nyírnia haját. De hát nem volt olyan szerencsém - sóhajtott mosolyogva.
Én is mondtam pár cikis sztorit, de az meg sem közelítette amit Harryék műveltek. Ez után váratlanul megszólalt.
- Cara, leszel a barátnőm? - kérdezte Harry, az asztalnál ültünk. Kissé megszeppentem, de a választ már tudtam.
- Igen, leszek - válaszoltam boldogan, és közelebb hajolva hozzá megcsókoltam. De ez most más volt. Olyan, mint a szerelmeseké. Áááááá ezt olyan jó volt kimondani! (Normális vagyok.! :D) Csókunknak a levegőhiány vetett véget.

Annyira röhögtem, miközben olvastam a cikket, hogy lehuppantam a Direction-ház csempéjére.
Zayn a produkciójáját még Liam szülinapján, tegnap csinálta meg; tizenegyen voltunk: Liam és Danielle, Louis és Eleanor, Niall, Zayn, Andy, aki Liam egyik haverja, Harry, Cara, Jake és én Szépen kiosontunk a házból, és otthagytuk a vendégsereget, akiknek szerintem fel se tűnt, hogy felszívódtunk.
Szépen lopakodtunk, már éppen sötétedni kezdett, de még azért világos volt, ezért a fiúk inkongnitóba mentek, a fejükre húzták a csuklyáikat, és napszemüveget vettek fel. Danielle és Eleanor pedig konytba tűzte a haját, és szintén feltették a szemüvegüket. 
Mikor odaértünk a Trafalgar térhez, Zayn levetette a ruháit, ami alól kivillant a kék, gumikacsás fürdőnadrágja. Louis a kezébe nyomta a gumikacsát. Ezután odament a talpazathoz, és telitorokkal énekelni kezdte.
Hey Barbie!
Hy Ken!
I'm a barbie girl, in the plastic wooorld,
i'm in plastic, it's fantastic
Mi sírtunk a röhögéstől. A turisták értetlenül bámulták Zaynt, a fanok pedig tágranyílt szemmel bámulták bálványukat. Ám, mikor a szám végetért, gyorsan felkapta a ruháit, és rohanni kezdtünk.
Ekkor estünk be a házba. A vendégeknek továbbra sem tünt fel semmi, de mi szakadtunk, mint az idióták.
Az este hátralévő része kellemesen telt el, de 10 fele Jakenek le kellett lépni. Én még maradtam, amiből végülis 12 lett, és mivel Cara is úgy döntött, hogy itt marad, így megkértem, hogy hadd alhassak én is ott. Természetesen bólintottak.
- Ugye tudod, hogy most tartozol nekem - vont félre mosolyogva Zayn.
- Figyelj Zayn.. - kezdtem - Én megértem, megtetted, amit kértem, de nekem mégis barátom van... - zavartam huzogatni kezdtem a pólom alját.
- Megegyeztünk - mondta felvont szemöldökkel.
- Jó de... - valami jó kifogást kerestem, de nem tudtam semmit se kinyögni. - Na, jó. Legyen kívánságod szerint.
Válaszomat mosollyal nyugtázta, majd elment.
Végül is, egy csók csak nem teheti tönkre a kapcsolatunkat. Meg igazából nem fogok semmit sem érezni majd az illető iránt. Biztosan nem. Én Jaket szeretem.
Vagyis...
A szeretem, az túlzás. Bírom, meg szeretek vele lenni. Minden veletöltött perc élmény.
Dehát, így alakul ki a szerelem, nem?
KÉSŐBB
Ma kipihenten keltem. Mivel már kiigazodom a házban, ezért halkan leosontam a földszintre.
Ezek továbbra sem vásárolnak. - nyugtáztam, miközben benéztem a hűtőbe. Csak egy kis tej volt benn, meg egy kis lekvár, de amikor benéztem a szekrénybe, találtam egy pár napja lejárt gabonapelyhet. "Az én szervezetem mindent kibír" elven ettem belőle, és örömmel konstatáltam, hogy nincsen poshadt íze.
Teljesen belemerültem az evésbe, ezért csak azt vettem észre, hogy valaki levágódik elém. Harry.
- Hellobello. - mosolyogtam rá. - Na, milyen volt a randi?
- Mesés. - vigyorgott álmos fejjel.
- És akkor mi a jelenlegi álláspont? - kérdeztem.
- A jelenlegi? Mostmár HIVATALOSAN is járunk. - mosolygott.
- Akkor már gondolkodhattok, hogy melyik újság hozza le - mondtam, mire nevetni kezdett. Mondani akart volna még valamit, ám ekkor Paul és az egyik testőr, Steve futott be.
- Mégis hogy gondoltátok a tegnapit? - kérdezte vörös fejjel Paul. - És hol vannak a többiek?
- Alszanak - vont vállat nemes egyszerűséggel Harry.
- Nyugi van, Paul. Csak szórakoztunk.
- CSAK SZÓRAKOZTATOK? - üvöltötte - CSAK SZÓRAKOZTATOK? Tudod milyen hatással van ez az imidzsetekre? Tudod te azt? Az a szerencsétek, hogy nem készült rólatok fotó, és a rendőrség is diszkrét maradt.
- Nyugodj már meg! - forgatta meg a szemeit. - Nem lesz semmi baj.
- Igaza van, Paul. - mondta Steve is - Nem hiszem, hogy ebből bármi probléma lenne.
Ha Steve nem lenne kétszer akkora (szélességben, meg magasságba is) akkor biztos lekevert volna neki egyet.
- Nem is értem, minek nektek menedzser! Rám, soha, senki nem hallgat! - puffogott, majd bevágta maga mögött az ajtót.
- Kösz, Steve. - biccentett a testőrének a göndör, mire az vállat vont.
- Semmiség. - mondta, majd levett ő is egy tálat, majd enni kezdett velünk.
- Amúgy, Cara hol van? - kérdezte immár lenyugodva Paul.
Nem válaszoltunk, mert ekkor berobogott az említett. Pizsiben volt, de annyira meglepődött, hogy itt van a nevelőapja, hogy elesett a lépcső aljában. Szerencsére hamar felpattant, egy gyors csókot váltott Harryvel (bátor lány), majd köszönt neki.
- Hello, Paul.
Mint egy jó aggódó apa, nem nézte jó szemmel az előbbi csókot.
- Szóval, akkor gondolom már nem csak barátok vagytok. - sóhajtott, de jobbnak látta nem beleavatkozni a lánya pasiügyeibe. Tanult Matt esetéből. - Kár volt titeket összeengedni. - Dünnyögte, de inkább beletemetkezz sporthírekbe.